Irodalmi Szemle, 2009
2009/10 - JUBILÁNSOK - Grendel Lajos: Magyar líra és epika a 20. században (35) A prózafordulat regényei II.
Magyar lira és epika a 20. században (35) 51 beli események csúsznak egymásba a szabad asszociációs monológban; a hétköznapok elfojtásokkal, be nem teljesült vágyakkal teli pokla elevenedik meg bennük, az öregség, a fizikai szenvedésben való teljes magára maradottság pokla, de a minden emberi kapcsolatot megmérgező kisszerű gyűlölködéseké és irigységé is. Pályi András egy másodpercig sem engedi levegőt venni olvasóját. Az Éltem világában nincs kegyelem, se megváltás, az olvasó mégis valami megkönnyebbülésfélét érezhet a kisregény végén, amikor Veronika a szomszéd, nyugdíjas tanár karjaiban, életében először és alighanem utoljára, eljut az orgazmusig. Groteszknek is nevezhetnénk a regény zárlatát, ha a belőle áradó szomorúság nem lenne oly erős. Spiró György (1946). A nyolcvanas évek első felének egyik emlékezetes irodalmi eseménye volt az Ikszek (1981) c. regény megjelenése, jóllehet írója egészen más utakon járt, mint az ún. prózafordulat kezdeményezői. Spiró György a prózafordulat elméletirói által elparentált-lesajnált realista nagyregényt támasztotta fel úgy, hogy regénypoétikája nem maradt érintetlen a hatvanas évek parabolaregényeinek művészi tanulságaitól sem. Természetesen, az Ikszek távolról sem nevezhető parabolaregénynek, még a megjelenése korára vonatkoztatható aktuális (müvészet)politikai áthallásai ellenére sem. Voltak, akik Spirót a történelmi regény megújítójaként méltatták, mint Kulcsár Szabó Ernő és Györffy Miklós, mások viszont ezt vitatták: „A színházi regény nem akar történelmi regény lenni.”<l6) Az kétségtelen, hogy az Ikszekben Spiró György a történelmi tényékhez a legapróbb részletekig menően híven jeleníti meg a Szent Szövetség megkötését követő hónapok és esztendők Varsóját, annak a Lengyelországnak a fővárosát, amely akkor már nem létezett. A regény szereplői valóságos személyek, beleértve a főszereplő Boguslawskit is, a kor már életében legendákkal övezett színművészét és rendezőjét, aki az Ikszek hálójába kerülve, megalkuvásaival emberileg is, erkölcsileg is (bár ez talán egy és ugyanaz a dolog) ellehetetleníti magát. De hát kik is ezek az „Ikszek”? Egy (nem is annyira) titkos társaság. „Az Ikszek és a környezetükben képződő egyéb klikkek alkalmi érdekek egyezésén alapuló szövetségek, amelyek harcban állnak egymással, percről percre változnak, és semmi egyebet nem képviselnek, mint a pillanatnyilag éppen hozzájuk tartozó egyének érdekeit.”1'7' Éppen ezért kiszámíthatatlanok. A regény tehát egyén és hatalom, művészet és politika, eszmék és manipuláció kérdését állítja középpontba. A varsói közéletet manipuláló klikkekben ismert személyek tömörülnek. Spiró György egy, akár kafkainak is nevezhető regénnyel demisztifíkálja a kafkai regénytípus elvontságát. A történet mégis kortalan, egy minden (bármely) történelmi korban megképződő társadalmi „állapotot” modellál. Innen nézve teljesen mindegy, hogy Boguslawski „modellje” Major Tamás volt-e. Boguslawski u- gyanis örök figura. „Boguslawski [...] példázatérvényű értelmezése egy olyan, ismétlődő folytonosságában érzékeltetett szituáltságnak, amelyet Spiró történetfilozófiai indokoltsággal tekint a szükségszerű identitásvesztés kelet-európai formájának.”08’ Temesi Ferenc (1949) kétkötetes regénye, a Por /.-//. (1986, 1987) a nyolcvanas évek magyar irodalmának úgy kiemelkedő müve, hogy nagy terjedelme el
