Irodalmi Szemle, 2009
2009/10 - JUBILÁNSOK - Grendel Lajos: Magyar líra és epika a 20. században (35) A prózafordulat regényei II.
52 Grendel Lajos lenére, sem az Esterházy-féle szövegirodalom, sem az Emlékiratok könyve vagy az Ikszek nagyregény-szerkezetét nem követi. A Por szótárregény, melynek fejezeteit az ábécé betűi, s a bennük alfejezetekként szereplő szócikkek tagolnak. A könyv kétféleképpen olvasható: „hagyományosan”, vagyis az első oldaltól lineárisan haladva az utolsóig, illetve a szerző (szótáríró!) útmutatása szerint, a címszavakban elhelyezett markerek segítségével. S ha az olvasónak (szótárforgatónak!) egyik módszer sincs ínyére, a saját önkénye, a saját belátása szerint. A szócikkek zöme személyes vagy várostörténeti anekdota (ez a város a Porlódnak elkeresztelt Szeged), de találhatunk közöttük szemelvényeket a helyi sajtóból, néprajzi munkákból, levéltári okmányokból, mi több: kottát is (nem is egyet). Hogy a regény tengernyi anekdotája és epizódja egységes szerkezetté tud szervesülni a műben, főként annak köszönhető, hogy az iró három nagy tématömb köré tömörítette őket. „A szócikkek egyik nagy csoportja a Szótáríró (aki többé- kevésbé az íróval azonos) közelmúltbeli, a hatvanas és hetvenes évek fordulójára eső szegedi diákéveivel foglalkozik, egy másik nagy csoportja több nemzedékre visszamenően családja történetével, s végül a harmadik Szeged városának másfélszáz éves történetével.”09' A könyv olyan enciklopédikus gazdagságban ábrázolja egy lokalitás múltját és jelenét, az ott lakók szokásait, életmódját, alkalmasint életük valamely drámai, vagy ellenkezőleg, tragikomikus eseményét, ami párját ritkítja a 20. század vége magyar epikájában. Bár a címe erre utal, hiba lenne a regényt kizárólag a provincializmus kritikájának tekinteni, mivel az író - helyenként vitriolos - iróniája mellett jelen van a műben egy másik szólam is, a város és a város lakói iránti szereteté és megértésé is. S ha valaki a nyelvi megelőzöttség posztmodem szemléletét hiányolná a regényből, ezért a „hiányért” bőségesen kárpótolhatja őt az író magával ragadó stílusa és áradó mesélőkedve. JEGYZETEK 1 Balogh Piroska: „Szavakban fólfejteni”. Pécs. 2002. 106. o. 2 Mészöly Miklós: Érintések. Bp. 1980. 126. o. 3 Németh Marcell. Hajnóczy Péter. Pozsony. 1999. 64. o. 4 Németh Marcell: I.m. 108. o. 5 Németh Marcell: I.m. 103-104. o. 6 Györffy Miklós: Új magyar prózaszemle. Pécs. 1992. 205. o. 7 Thomka Beáta: Áttetsző könyvtár. Pécs. 1993. 187. o. 8 Keresztury Tibor: Kételyek kora. Bp. 2002. 194. o. 9 Kulcsár Szabó Ernő: Müalkotás-szöveg-hatás. Bp. 1987. 337—338. o. 10 I.m. 177. o. 11 Radnóti Sándor: Recrudescunt vulnera. Bp. 1991. 178. o. 12 I.m. 183. o. 13 Benyovszky Krisztián: Rácsmustra. Pozsony. 2001. 228. o. 14 Uo. 15 I.m. 151. o. 16 Olasz Sándor: Mai magyar regények. Bp. 2004. 129. o. 17 Györffy Miklós: I.m. 58. o. 18 Kulcsár Szabó Ernő: A magyar irodalom története 1945-1991. Bp. 1994. 150. o. 19 Györffy Miklós: I.m. 170. o.
