Irodalmi Szemle, 2009

2009/10 - Kulcsár Ferenc versei (Egy nap az örökkévalóságból, Irodalmi est, A vers, A húszezer-egyedik napon)

12 Kulcsár Ferenc versei nélküled, ó, nincs módom semmire se lelnem. Tizennégy, tizenöt, tizenhat óra, ülj le hozzám néhány kedves szóra, asztalomnál van számodra hely, faggatásomra nem kell, hogy felelj, csak légy velem, én egyetlenem tizenhét óráig, tizennyolcig... huszonnégyig, mindétig, míg forognak az évszakok, s Isten ege fénylik. Irodalmi est Új könyvének bemutatóján R. C. legszívesebben meg sem jelent volna. Minek? A megírandó megírattatott, az elhallgatandó elhallgattatott. Aztán mégiscsak megjelent az irodalmi kávéház közönsége előtt, akárha Jézus Pilátus előtt, hogy bizonyságot tegyen a megölhetetlen és kimondhatatlan életről, pontosabban a CSODÁLATOS és EGYSZERŰ Istenről. Az irodalmi est után R. C. egyedül maradt a csillagtalan éjben, s miért, miért nem, tusakodék vala ővele egy Férfiú, egészen a hajnal feljöveteléig. Amikor a Férfiú látá, hogy nem vehet erőt R. C.-n, monda néki: „Bocsáss el engem, mert feljött a hajnal.” És monda R. C. : „Nem bocsátlak el téged, míg meg nem áldasz engem.” És megáldotta őt a Férfiú, és monda néki: „Isten bizonyuljon úrnak, akit legyőztél s aki megáldott téged.” És megkérdé R. C., és monda: „Mondd meg, kérlek, a te nevedet.” A Férfiú pedig monda: „Ugyan miért kérded az én nevemet, amely oly CSODÁLATOS és EGYSZERŰ? Tusakodtál Istennel és emberekkel, és győztél. Láttad Istent színről színre, és megszabadult a te lelked.” Ezek után R. C. a hajnali szürkületben hazaindult, zsebében a könyvének bemutatóján kapott két ajándékkal. Az egyik a titkok királykék köve volt, a másik egy remekmívű, miniatűr amfora, türkizkék betűkkel ráírva: „A zseni átlátja a káoszt.” Furcsák az emberek, igazán furcsák néha, gondolta R. C„ s lakásába érve fáradtan ágyba dőlt. Álmában a megölhetetlen és kimondhatatlan élettel tusakodott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom