Irodalmi Szemle, 2009
2009/9 - Polgár Anikó: Középkori latin költők(tanulmány)
35 Polgár Anikó Középkori latin költők Ambrosius, Szent Ambrus (340 k. -397): egyházatya, himnuszköltő. Mediolanum (Milano) püspöke volt, az arianizmus és a pogányság ellen küzdött. Müvei között vannak prédikációk, szentírás-magyarázatok, misztikus elmélkedések a teremtésről, dogmatikus értekezések, etikai tanulmányok, alkalmi beszédek és levelek. De officiis ministrorum (Az egyháziak kötelességeiről) című műve a papi etikáról szól, s Cicerónak a De officiis (A kötelességekről) című müvére támaszkodik. Himnuszaival, melyeket maga tanított be híveinek, tulajdonképpen bevezette az egyházi közéneket a nyugati liturgiába. Nyolc versszakból álló himnuszainak tipikus versformáját, a hangsúlyos verselés felé közelítő jambikus dime- tert róla nevezték el ambroziánusnak (metrum ambrosianum). Himnusz a Hajnalhoz (Splendor paternae glóriáé...) A menny Atyjának dísze vagy, a fényből fényt előhozó, fény fénye és forrása is, nap: nappalt megvilágító. Igaz nap, költözz most belénk, ki nem múló dísszel ragyogsz! Szentlélek fényes sugara, érzékeinken áthatolj! Imákkal kérjük az Atyát, örök dicsőség Atyja ő, s a hathatós kegy Atyja is: a kétes bűnt üldözze el. Segítse elszánt tetteink, áskáló fog tompuljon el, hibás léptünk fordítsa meg, ragyogja kegy be életünk.
