Irodalmi Szemle, 2009
2009/9 - Mázsár László: Kozmikussá nőtt (vers)
34 Mázsár László Kozmikussá nőtt Megnézném még egyszer, ahogy fésülöd hajad. Figyelném csak némán amint fésűd nyomán barázdák rendezik helyére éjfekete fürtjeid. Beszívnám hajad friss illatát, s csak nézném szótlanul, ahogy ismerős bájos, nőies gyakorlott mozdulatokkal két copfba fonod hajtincseid. Tudom: ez a tisztaság, a rejtély, a kis csodákból táplálkozó szerelem-szentély. Az érzés paradicsoma, a ragaszkodás hite. Mert volt ilyen! Hatalmas, az égre tárulkozó, mindenségbe temetkező, a köznapokat szentté emelő, a pillanatot szerelem pulzusán pihentető örökkévalósággá bűvölő egyszerű szerelem. Értéke - a visszahozhatatlan - most nőtt csak kozmikussá.
/
