Irodalmi Szemle, 2009
2009/8 - Varga József: Gyógyulás egyenes derékkal (elbeszélés)
Gyógyulás egyenes derékkal 45 ta be az ütött-kopott leveseskannákat. Hirtelen ismeretlen két lány vágott át a betonudvaron egymással meghitten beszédbe elegyedve. Kuncogásaikból, kacsintásaikból Bobó arra következtetett, hogy valami szerelmi ügyeket tárgyalhattak. Mintha a semmiből robbant volna ki: egy fiú vágtatott utánuk. A lányok szembefordultak vele, s egyikük rojtos sáljával incselkedve arcul csapta. Valamennyien nevettek ezen a csacs- kaságon... Bobó elfordult az ablakréstől, néhányszor kinyújtózkodott, majd a lassan visz- szaszállingózó hallgatókhoz fordult: - Remélem, nem fogja Önöket zavarni ez a különleges helyzet. Kabát és nyakkendő nélkül a férfi ugyanis legalább ötven százalékkal kevesebbet ér...- Én például egyenesen utálom a nyakkendőt... - mondta Támlás, s vihorász- va fészkelődött a fotelban.- Most nem magáról beszélek - ripakodott rá Bobó, s némileg sikerült is meglepnie Támlást, mert azonnal abbahagyta a fészkelődést. Csivoll is barátja pártjára kelt.- Talán nyáron is öltönyt viseljünk? - kérdezte szemtelenül.- Embere válogatja. Mindenki az egyéniségéhez illően... - mondta oktatólag Bobó-Szedány tanár úr. S bár még Támlás folytatta volna a vitát, de Bobó láthatóan nem kívánt belebonyolódni ebbe a meddő eszmecserébe, hanem inkább egyik stilisztikakönyvében matatott, amelyet végül mégis, ki tudja, milyen megfontolásból, éppen a könyvjelzőnél nyitott ki. Néhány mondatot újra elismételt az előbb megkezdett előadás anyagából, majd végeláthatatlanul görgetni kezdte maga előtt a nehezebbnél nehezebb gondolatokat.-Az idegen kifejezések magyar megfelelőit megtalálják a különböző szótárakban -jegyezte meg félidőben anélkül, hogy felnézett volna a könyvből. Mintha ez a megjegyzés is része lett volna előadásának 3 Szilánk Bobó tanár úr jóindulatú és megfontolt ember hírében állt. Eddigi pályafutása alatt mindössze kétszer jött ki igazán a sodrából. Akkor sem az iskola miatt. Előbb megharapta a szomszéd kutyája, utóbb, pár nap múltán pedig szögbe lépett, mert a jegenyésben nem látta a magas fűben rejtőző rozsdás szögekkel átlyuggatott deszkadarabot. Nem csoda, ha az egyetemen ő volt a kiegyensúlyozottság példaképe. Higgadtan, türelmesen, ámde monoton hangon magyarázott, s előadásaira csak kötelességből jártak a hallgatók. (Hiába az abszenciától mindenki fél!) Még a szemtelenkedéseket is elnézte, holmi kamaszkori eltévelyedésnek tartotta. Az órái sem teltek a szigorúság jegyében, sőt bevezette a teljes liberalizmust: a hallgatók ellenőrizetlenül ki-bejárhattak az előadásain. Ennek ellenére a jelenlegi harmadik évfolyammal nem tudott mit kezdeni. Folyton valami gazemberségen járt az eszük.
