Irodalmi Szemle, 2009
2009/8 - Kovács Győző: Számvetés és üzenet (tanulmány)
Számvetés és üzenet 33 tizedeken át jellemezte a szlovákiai magyar irodalmat, hogy ti. az adott történelmi szituációban két műfaj, a líra, a kritika és az esszé volt sarkköve és hordozója, mintegy reprezentatív műfaja az irodalomnak. Ebben - akarva-akaratlan - Fonod Zoltán /megállapításai szorosan kapcsolódnak az egykori és szinte mindvégig hangoztatott Fábry Zoltán-i felismerésekhez és megállapításokhoz. Mert mit írt unos-untalan Fábry? Kisebbségi irodalom vagyunk, annak képviselői, részei és részesei; és micsoda a mi európai reprezentatív műfajunk? A líra és az irodalomkritika, ha úgy tetszik, a publicisztika és az esszé. Ez a mi erősségünk, ezzel szolgálhatjuk kisebbségi létünket. — Fonod Zoltán halad is ezen a „nyomvonalon”, de el is tér ettől: kísérletek a drámairodalomban, a költészet űj törekvéseiben, az irodalomelmélet eszmei áram- í latai, az irodalom szerepe és rendezői elvei az irodalomkritikában. A-— A „vezérfonal”: kisebbségi sors szemszögéből vizsgálni és elemezni, ^értelmezni a cseh/szlovákiai magyar irodalmat, s ennek fényében és közegében /'értékelni az egyes műfajokat és képviselőit. A--------Az imént a fogalmi felsorolásban volt szó arról, hogy a történelmet folyamav tosan írják. Nos, úgy tűnik, s ez igaz is: Fonod Zoltán kötetei ezt sugallják, ezt erősítik meg. Az írások és kötetek így kapcsolódnak szervesen egymáshoz és egymásba. A kisebbségi lét, mint központi tematika a lényegi mondanivalójuk. A kisebbségi lét: általános és részleteiben megragadható változásai. Fonod szerint bizonyítható, hogy a hatalmi struktúrák útvesztőiben milyen cikcakkos utat kell megjárnia a kultúrának, az irodalomnak. A szerző ott „veszi fel a fonalat”, ahol és amikor hatalmas nyomás nehezedik a kulturális életre. Ugyanis: micsoda védelme marad(t) a szlovákiai magyar kultúrának és irodalomnak? Nem csak Fábry Zoltán halála után volt ez érvényes; akkor különösen és fájdalmasan. Vagyis: a kilátások a nem (voltak) kedv- és szívderítőek. 'CT' A történész számára nyilvánvaló az is, hogy a történelmet folyamatosan írják: ^^.így nézi és láttatja a kort, a történelmet. Oly annyira, hogy például az irodalom és a V közéletiség folytonosan összekapcsolódik: s ezáltal egyfajta közép-kelet-európai \ színezetet ka^ Ezt persze mások írásai és tanulmányai (Turczel, Csanda stb.) sem '—A nélkülözik. Van ebben, persze, nem csekély indíttatású Fábry-hatás is. Más megközelítésben: kettős értelmezés is lehetséges (pl. a Közelképekben, 2000). A történelmi időkben készült interjúk a kor egy-egy szeletét - részleteiben hozzák közelebb. A történelmet folyamatosan írják - ennek egyik - morális feltétele, pontosabban következménye: a múltat nem lehet letagadni, meg nem történtté tenni (megtagadni azt lehet). Olyan témákat vetnek fel - a kötetben - a cseh/szlovákiai politikai és irodalmi közéleFreprezentánsai, melyek a közvéleményt nagyon is érdeklik, mondhatni irritálják. Fonod Zoltán meg is jegyzi a Közelkép előszavában, hogy „sok vívódás után... a szomorú tapasztalat adott ösztönzést arra, hogy besoroljam a kötetbe azokat a beszélgetéseket, amelyeket 1968-69-ben nemzetiségi dolgainkról (többek között Gustáv Husákkal, Laco Novomeskývel, Vladimír
