Irodalmi Szemle, 2009
2009/8 - Kovács Győző: Számvetés és üzenet (tanulmány)
34 Kovács Győző >x Mináčcsal és másokkal...) folytattam. Nem a nosztalgia, hanem a tanulságok miatt kerültek közlésre...” Ti. a szerzőt az a közeli és távoli tapasztalat indítja erre (ti. a közlésre), hogy „az ordas eszmék közöttünk vannak”. Úgy látja: „1968 tavasza a kisebbségi magyarság eszmélésének ideje volt. Szomorú tény, hogy ennek dokumentálása, a mai napig hiányzik...” ^/lás problémákat vet fel és tárgyal a Számvetés. Találó a kötet címe és történelem íveit magába foglaló összegezés: a müvek és irányzatok esztétikai igényű megközelítésével; s miközben az egymást követő nemzedékek váltásait és Íveléseit elemzi, a korábbiaknál lényegesen többször kerül előtérbe a megfelelő magyarországi irodalmi párhuzam. Az alaphelyzet: a cseh/szlovákiai kulturális-irodalmi életnek legalább kétszer kellett átélni az extra pátriám, extra mundum kilátástalan állapotát - 1918, illetve 1945 után. Az első nemzedék (Fábryék) kétszer indultak; s közben hozzájuk csatlakozott és nőtt a második és harmadik generáció. Jelen esetben: Fonod Zoltán részéről - célkitűzése szerint - a hangsúly az 1945 utáni korszakra esett. Bizonyos értelemben: a Számvetés folytatása is az Üzenetnek, mert míg ez utóbbi irodalomtörténeti összefoglalás a két világháború közötti korszak irodalomtörténetét, fejlődését és alakulását tekinti át, műfajokban és jellemző ortréjíban, addig a Számvetés az 1945 utáni fél évszázad fejlődését követi nyomon. \ Itt megkerülhetetlen, hogy ne ejtsünk szót az irodalom korszakolásáról. A Fábry-féle hármas felosztást (1918-1938; 1938-1948; 1948-tól) elsősorban Turczel Lajos és Csanda Sándor fogadta el. Ezzel szemben már korábban Kon- csol László (Nemzedékem útjain) és Fonod Zoltán (Vallató idő) kétségbe vonja a Fábry-féle korszakolást; ugyanezen az elutasító állásponton áll(t) Görömbei András (A csehszlovákiai magyar irodalom 1945-1980), s Szeberényi Zoltán is csak az 1948-as korszakhatárt fogadja el. Nagyon tanulságos Koncsol László érvelése, aki szerint „nem egy, hanem két születési dátuma van (ti. az irodalmi életnek), egy biológiai vagy tényleges (1945) és egy politikai vagy jogi (1948. december 15.)”, ti. ez az Új Szó megjelenése. Fábry túlságosan a politikai feltételekhez köti a korszak- határokat. Fokozottabban kell és lehet figyelembe venni az irodalom belső mozgás- rendszerét, még akkor is, ha az irodalmat társadalmi produktumnak fogjuk fel, s el kell ismernünk gyakran nem csekély függőségét a politikai-hatalmi élettől. Végül hadd álljon itt Fonod Zoltán szembesítő korszakolása, amelynek alapján ő végigvezeti a szlovákiai magyar irodalom változásait. Négy korszakról van szó: a) Az ellentmondások korszaka (1948-1957); b) Útkeresés - a klasszikus és modem örökség vállalása (1958-1969); c) „Új érzékenység” - avantgárd és posztmodem kísérletek (1970-1990); d) Korforduló (irodalmunk 1990 után). Mint látnivaló: a történelem s a politika nagyon is beleszól(t) az irodalom, az irodalmi élet alakulásába, hiszen a b) és a c) sorok nyilvánvalóan bizonyítják ezt; ha csak az 1958-1968/69-es évtizedre gondolunk: az Irodalmi Szemle induló első évtizedére, ugyanakkor az 1968-as és az azt követő eseményekre stb. Nyilvánvaló, hogy 1945 után — minden műfajban - a meglehetősen uniformizált irodalmi élet volt a
