Irodalmi Szemle, 2009
2009/8 - Bodnár Éva versei (Az érem két oldala, Szerelmes sóhaj. Esélyegyenlőség?, Lelki próba, Láss meg engem..., Ironikus felhang, Legyen könnyű a föld..., Mérleg)
22 Bodnár Éva versei karmod húsomba vájva. És mégis akarlak — Te keserűn is édes, reménytelenül hittel teli, igaznak látszó, hazug élet. Ó, mennyire akarlak téged! Pedig figyelmeztettél... Bár a szakadék szélén állva, fölötte mégis átemeltél. Megingattál és megsebeztél. Nem vigasztaltál - kinevettél - halálos játékot játszottál velem... S én eltűrtem hősiesen. Mit akarsz még? Dacolok hát veled. Nem segít a bizonyosság, sem tisztaság, sem ártatlanság, abban, hogy értselek... Nekem elég, ha élhetlek! Ha leránt a kétség és a félelem, felkapaszkodók megint. Feledve az összes kínt. Valami szebbet, valami jobbat várva... Ebben az ízekre szakadt, zord világban, hol nincs ember, aki összerakjon... Magamat kell újra megalkotnom. Tekintsd úgy, Élet: Kiegyenlítve a számla! Nem hagyom, hogy legyűrj, az utolsó menet - ó nem...! Nincs még lejátszva!
