Irodalmi Szemle, 2009

2009/8 - Koncsol László kitüntetései - Tőzsér Árpád: Angyalzár csikordul

23

RONCSOL LÁSZLÓ kitüntetése

Angyalzár csikordul

(Baráti gratuláció Koncsol Lászlónak a Tőkés László Alapítvány egyéni díjához)

Németh László idézi Móriczot: ,Az ősök a gyermekeinkben folyó kísér telj ár äs T

Koncsol László barátom mesélte:

Egyszer egy kórházban olyan idős rokonát látogatta meg, akit azelőtt sohasem látott. A kórterem ajtajában megállt egy pillanatra, tehát még el sem árulhatta magáról, hogy ki ö, s az ágyban fekvő idős rokon máris felkiáltott: Atyaisten, itt jön a nagyapám. S megnevezte egy olyan rég halott közös ősüket, rokonukat, az érdekesség kedvéért hadd nevezzem itt meg én is: néhai Szeles Gábort, a szegedi Kúria bíróját, akit annak idején még maga Ferenc József nevezett ki, s akit Laci már csak koránál fogva sem ismerhetett. O (mármint a mi Koncsolunk) az idős, sosem látott rokonnak ismeretlenül is ismerős volt, a nagyapját, a családi múltat látta benne megelevenedni, öles alakjában a közös őst látta előlépkedni a volt-időkből.

Koncsol László, az író, költő, műfordító, zenész, számos tanulmány-, esszé- és verskötet szerzője, sok évig a szlovákiai református egyházközösség gondnoka, a pozsonyi vásártéri kálvinista templom orgonistája, a Csallóköz megszállott helytörténésze már hosszú évtizedek óta jön-jön felénk öles, elnyújtott lépteivel a múltunkból, a történelemből, és mindnyájunk számára végtelenül ismerős, mindnyájunknak rokona. Azon közös ősünknek a mai inkarnációja ő, aki mindig egyszerre volt (ha lejáratott közhely lett Veres Péter szép, szárnyas kifejezéséből, akkor is kimondom, mert itt helyén van) népben-nemzetben gondolkodó lélek- és létpásztor, magyar szellemiség- és történelemalakító kisnemes és minden történelmi kataklizmát túlélő parasztgazda. Abból a magyar mély-történelemből lépked elő, amelyről szintén az előbb idézett Németh László írja: ,JLa nagybátyáim János- napon összekaptak, nemcsak vitatkozásuk módja emlékeztetett jobban a Teleki Mihály és Bethlen Miklós párbajaira, mint a ma országló virzsiniás utódoké, de a használt nyelv s a szemben álló bölcsesség is."

Ha a történelmi múltunkat ma élő személyekben akarom megidézni, én sem távolba nézek, nem a Budapesten, Pozsonyban és Kolozsvárott országló virzsiniás újgazdagokat veszem szemügyre, hanem legtöbbször a tőlem immár közel hatvan éve mindig karnyújtásnyira élő, dolgozó, lépkedő barátomat, egykori közép- és kis- nemesek, kálvinista lelkészek, értelmiségiek mai utódját, Koncsol Lászlót.