Irodalmi Szemle, 2009

2009/7 - POSONIUM IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI DÍJ 2009 - Grendel Lajos: Magyar líra és epika a 20. században (33) 62 Popély Gyula: Ez volt a Sarló (2)

64

Popély Gyula

tályharcos nevelés elvi kérdéseiről. A fiatal Dobossy előadása a szocialista tanítók szemináriumában hangzott el, majd a Kolozsváron megjelenő Korunk 1932. évi júliusaugusztusi összevont száma is leközölte. A Sarló vezetőségének önértékelése szerint nagyon aktív volt még a mozgalom úgynevezett pozsonyi munkacsoportja, amely csak 1932 tavaszáp alakult, de máris a következő tematikájú előadásokkal örvendeztette meg az érdeklődőket: Zsolt László: A szocialista intelligencia szerepe a munkásmozgalomban; Balogh Edgár: A kisebbségi magyar intelligencia útja a nemzeti szocializmushoz és a kommunizmushoz; Brogyányi Kálmán-Reichental Ferenc: Vita a marxista művészi oktatásról; Horváth Ferenc: A kelet-európai kérdés; Jócsik Lajos: A kelet-európai parasztság eladósodása.

Az idézett ankétban a Sarló vezetősége még azt is szükségesnek látta közölni a tisztelt nagyérdeművel, hogy úgymond ,jelenleg folyamatban van »A Sarló kis könyvtára« címen propagandafuzetek kiadása a magyar szocialista intelligencia számára, előkészületben Új Kultúra címen folyóirat és könyvtár”. Ezen optimista szólamokra a- zonban a beszámoló végén rácáfolt egy száraz tényszerű adat: „A Sarló tagjainak száma 61” — szögezte le a vezetőség jelentése.31

Ezen tények ismeretében fölöttébb furcsának tarthatjuk a sarlós vezér visszatekintését és értékelését mozgalma 1931 szeptembere utáni tevékenységére. Szerinte az 1931. évet követő időszak nem a gyengülést jelenti, hanem éppen fordítva: a mozgalom zenitét. Szemrebbenés nélkül azt állítja a már többször is idézett visszaemlékezésében, hogy „1931 őszétől 1933 nyaráig - több mint másfél éven át - a Sarló a párt oldalán mutatta fel legszebb mozgalmi teljesítményeit”. „Ez a csaknem két esztendő volt a sarlósok legtermékenyebb időszaka, még ha soraik meg is fogyatkoztak. Bekapcsolódásuk a pártéletbe, a proletárfront nemzeti forradalmi kiszélesítése, s mindaz a próba, amelyen edződtek, végső és helyes hozzájárulás volt a történelmi fővonal kialakulásához, s következményeiben még ma is termőképes hagyomány” - írta a valóságtól teljesen elrugaszkodva még harminc év után is az egykori sarlós vezér.32

Nyilvánvaló tehát, hogy a Sarló marxista vezetőségének önértékelése és optimista nekibuzdulása messze esett a realitásoktól. Az 1932 őszén beharangozott kezdeményezésekből - amint azt jó előre sejteni lehetett — semmi sem teljesült. Az 1928 augusztusában oly nagy nemzet- és világmegváltó jelszavakkal indult mozgalom 1933- ra már teljesen kifulladt, és szinte észrevétlenül elhalt. Maga Kessler Balogh Edgár fejtette ki egyik 1933. december 17-ei keltezésű - Fábry Zoltánhoz írt - levelében, hogy a Sarló mint mozgalom megszűnt, és többé már nem létezik. „A Sarló szellemi élcsapat volt — írta Fábrynak a volt vezér -, sohasem »egyesület« és sohasem »tömegmozgalom«. Mint élcsapat: felvetette egy különös, ellentéteken átmenő fejlődés során a regionális problémaskálát, és eljutván a marxizmushoz, a munkásmozgalomban belső szükségből likvidálta magát” - fejtette ki álláspontját idézett levelében a meg- győződéses marxistává vált egykori diákvezér.33

Az 1934. évi értékelések már egyértelműen mind a Sarló-mozgalom csúfos kudarcáról és dicstelen végéről számoltak be. Narancsik Imre például azt fejtegette egyik tanulmányában, hogy a Sarló támogatottsága teljesen semmivé vált, mivel vezetői lecsatlakoztak a kommunista párthoz.34 Moravek Endre is azt volt kénytelen megállapí-