Irodalmi Szemle, 2009

2009/1 - 90 ÉVE HALT MEG A MAGYAR KÖLTÉSZET ÓRIÁSA - Ady Endre: Ki látott engem?, A vállad, a vállad, A kimérák istenéhez, Köszönöm, köszönöm, köszönöm, A rabbiság sorsa

Könnyebb a lelkem, hogy most látván vallott,

Hogy te voltál élet, bú, csók, öröm S hogy te leszel a halál, köszönöm.

A rabbiság sorsa

Pétere is ennen-magamnak,

Kakas-szó szólhat már ezerszer,

Dédelgetett énem, vén Mester,

Zsidótalan és szegény rabbi,

Soha-soha meg nem tagadlak.

Soha-soha nem állok rabnak Őrjöngő népek közepébe Nem állhat az, kinek a vágya A népek és az Isten népe S a minden vágyak legszebb vágya:

Ez a világ legyen világja,

Ékes, vidám, aki, jaj, ésszel Embernek mert jönni s méréssel Szántja, gondolja el a Bolygót.

Nem mondom én, hogy tegnap jól vót S mindig úgy lesz, hogy egy-két ember Érdemlődik, kit szerelemmel Vesz körül a krisztusi dőre.

De már ezért az egy párért is És magunkért, rabbiságunkért,

Előre az igazságunkért:

Csalatni, csalódni, előre

(1915. június)

Ady Endre versei 5