Irodalmi Szemle, 2009
2009/6 - Kozsár Zsuzsanna: Phaidra (Ki vagy te?, Ágy és vágy, Fohász, Magával ránt, Obulus, Phaidra halott, Az utolsó szó jogán, Égre kiáltó, Hullámok)
Phaidra 47 de én megelőzlek, mert mindig egy lépéssel előtted jártam, amióta csak ismerlek. Azt mondtad, elmész innen, de vajon mehetsz-e olyan messzire, mint ahova én készülök? Mehetsz-e olyan messzire, hogy megszabadulj az én emlékemtől? Kedves, mi összetartozunk. Nem tudsz elmenekülni előlem, az árnyam mindig melletted jár majd, és a halál birodalmában egyszer újra találkozunk. Én hiszem. Hát nem is búcsúzom, mert hamarosan követsz úgyis oda, ahova csak obulussal léphetsz be, s ahol véget ér a földi vágyakozás. Fizetem a révészt, mert várlak oda, ahol nem kell többé Thészeusz elől bujkálnunk, ahol megszabadulhatunk rettegéseinktől, a- hol nem zavarhatnak meg minket az élők. Ha nem lehettél már enyém életedben, halálodban enyém leszel, ezt olyan biztosan tudom, mint ahogy a napisten végighajt minden nap az égen. Milyen jó lenne, ha leírhatnám neked mindezt. De nem tehetem, kedves. Phaidra halott „Az életet halállal felcserélni. ” Meghalt. Az egyik percben még mosolygott, beszélt, mozgott, minden porcikáját élet itatta át, az egyik percben még eleven volt, és nem volt semmi baja; a másikban mozdulatlanná vált, merevvé, arcán kőbe fagyott mosollyal, minden porcikája merő jég és élettelenség. Meghalt. A változás olyan gyors volt, annyira előzmény nélküli, hogy nem lehetett hinni neki. Nem, Thészeusz nem hitte el a halált. Phaidra él, mindjárt itt terem, arcán azzal a szeretetteljes, de kissé csú- fondáros mosollyal, amellyel kisfiús bizonytalankodását, szertelenségét, ijedtségét fogadta mindig, mert Thészeusz egész életében képtelen volt kikeveredni a labirintusból, és Phaidra tudta ezt, azt is tudta, hogy tetemes korkülönbségük ellenére mindig ő lesz az idősebb, az érettebb, pedig alig lépett még ki kislánytestéből, mégis felnőtt, Thészeusz meg egy kisfiú, akit tévedésből zártak be egy felnőtt férfi testébe. Thészeusz gyermek maradt, labirintusban bolyongó kósza lélek, aki sosem heverte ki Ariadné cserbenhagyását, Phaidra pedig a jóvátétel, a második esély, akivel minden sikerülhet, akivel eltörlődnek a régi bűnök, Phaidra volt az, aki megválthatja őt majd egyszer. Az nem lehet, hogy most halott. Az nem lehet, hogy már sosem jön elé azzal a ringó járásával, az nem lehet, hogy már sosem nyugtatja meg beszédes pillantásával, az nem lehet, hogy már sosem hallhatja a hangját, és már nem lesz, aki eloszlassa leikéből a ködöt, és fényt vigyen útvesztőibe. Az nem lehet, hogy meghalt.
