Irodalmi Szemle, 2009
2009/6 - Hradil Mária versei (Az ifjúság, De jó, hogy voltatok! A Hold útján, És vársz..., Ez a boldogság!)
30 Hradil Mária versei Az ifjúság De jó, hogy voltatok! Te bolondos, Te önző És adakozó, Te rideg És lángoló, Gúnyos És fölényes, Szigorú És igazságtalan, Petőfi, Ady, Babits, Kosztolányi, Ti, kik fényt, Reményt hagytatok, De jó, Hogy voltatok! Te nyílt És őszinte, Te, Ki annyira Vak vagy És mégis A könyvbe zárt Múlt, Gondolat Újra él, Neked mesél... Te vagy A legboldogabb A Hold útján És a legboldogtalanabb Ideje életünknek. Te vagy áprilisa A szívünknek! Mi hibád van! Mégis, Mindent megbocsát az, Hív a Hold, Ha néz le rád, Ne aludd át Az éjszakát. Jöjj velem utamon, Mutatok száz csodát, Mely örökre Az emlékezetedben marad. Aki egyszer A bőrödben volt. És te mész... Ezüst a táj, Mindenütt csend honol, Csak valahol távol Tárogató hangja szól...
