Irodalmi Szemle, 2009
2009/6 - Hradil Mária versei (Az ifjúság, De jó, hogy voltatok! A Hold útján, És vársz..., Ez a boldogság!)
Hradil Mária versei 31 Minden csupa csoda, varázs, És a Hold Csalogat tovább... Szerelmet, Szeretetet látsz, Háborút, Felelősségre vonod Az esőt, Az időt, A szelet, Ne vegyék el tőled Az emlékeket. Halottak hadát, Éhező gyermeket, Anyát, Hallod Az őserdők Halotti énekét, A jéghegyeket, Ahogy olvadnak szét, Ott, A Duna hídjánál Már Egyedül ülsz A nagy kövön, De szívedbe lopódzik A bátortalan öröm... Hallod haldokló hangját A természetnek, Amely kiált az embernek: „Segítsetek!” Élsz. Érzed, Hogy dobog a szíved, És vársz... És vársz... Ez a boldogság! Életünk Naptárlapjait Sebesen Forgatja a szél, Alig éltél, Már sárgul a levél, Ködök Járják a határt... A régi helyre Visszajársz. Keresel valami jelt, Valami Kedves emléket... Lábatok nyomát Rég Benőtte a fű, Mégis keresel. Repülni tudnék Az égig fel. Boldog vagyok! Mert szívemben Csak A szeretet számára Van hely. Ez a forrás Kimeríthetetlen. *
