Irodalmi Szemle, 2009
2009/6 - Popély Gyula: Ez volt a Sarló (1)
18 Popély Gyula is tartotta, joggal feltételezvén, hogy idővel majd letisztul, leülepszik a fiatal fejekben kavargó ideológiai zűrzavar. A pozsonyi sarlós csoport tagjai 1929. március 22-én tartották meg ún. programadó gyűlésüket, amelyen a sajtó tudósítói is megjelentek. A rendezvény fő előadását Kessler Balogh Edgár tartotta, de rajta kívül az előadók között szerepeltek még Brogyányi Kálmán, Peéry Rezső, Dobossy Imre és Forgách Béla. Az eseményről a Prágai Magyar Hírlap, az ellenzéki magyar pártok központi napilapja is beszámolt, röviden és tényszerűen ismertetve a történteket, de mindenféle elutasító kommentár nélkül, sőt talán még enyhe szimpátiát is sugallva az „új magyar nemzedék” törekvései iránt.9 A korszak egyik kiemelkedő és meghatározó hangú felvidéki magyar publicistája, Szvatkó Pál 1929 áprilisában úgy jellemezte a mozgalmat, hogy az „csupa keresés, s ezért zavaros, bizonytalan, változó és naiv”. Mindazonáltal nem vonta kétségbe a Sarló égisze alatt egymásra lelt ifjak szándékának tisztaságát, amelynek lényege szerinte a következő: „miképp lehetne minél hathatósabb eszközökkel a magyarság létét, érvényesülését és kiegyensúlyozott jövőjét biztosítani?”10 A magyar nemzeti törekvésekkel szembehelyezkedő csehszlovák politikai irányzatok - mind a jobb, mind a baloldalon - előbb vették észre és fogalmazták meg e destruktív mozgalom lényegét, mint a magyar pártpolitikusok. A szociáldemokrata sajtó például már 1929 tavaszán dicsérgetni kezdte a Sarlót, mivel a március 22-ikei programadó gyűlések alapján úgy ítélte meg, hogy annak vezetői szembehelyezkednek a hagyományos magyar nemzeti politika irányvonalával és ideológiájával. A szociáldemokrata Robotnícke noviny 1929 májusában - visszautalva a Sarló március 22-ikei programadó nyilvános gyűlésére - gyanús buzgalommal kezdte dicsérgetni őket, mint a „haladó” magyar ifjúi generáció élcsapatát. A lap beszámolója különösen azt emelte ki pozitívumként, hogy ezek az ifjak az egykori galileisták eszmeiségét vallják. Ez pedig minden kétséget kizáróan progresszív, haladó és szocialista, lelkesült a szociáldemokrata sajtóorgánum." A mozgalom fő ideológiai irányítójának számító Kessler Balogh Edgár már 1929-ben a szocializmusra - az ő megfogalmazása szerint előbb az érzelmi, majd a tudományos szocializmusra - esküdött, amelyet egyre vaskosabb és hangzatosabb marxista frazeológiával fűszerezett, hogy végül majd eljusson a szélsőbalos marxilenini kommunizmusig. Ez utóbbi még két évet váratott magára, az út iránya azonban nem lehetett kétséges. * * * A Sarló vezérkara már 1929-ben szemmel láthatóan letért az intranzigens magyar nemzeti önvédelem útjáról, ha egyáltalán volt valaha némi kötődése ehhez az irányzathoz. Ennek egyik eklatáns bizonyítéka volt az 1929. július 8-ika és 12-ike között a csehországi Radovban megrendezett diákkonferencián való szereplésük. A nevezett konferencián a Sarló két főből álló delegációja is megjelent. Sarlósaink ott már nyíltan elhatárolódtak a hagyományos magyar politikai eszmények-
