Irodalmi Szemle, 2009
2009/6 - Popély Gyula: Ez volt a Sarló (1)
Hz volt a Sarló (1) 17 legtehetségesebb, »legjobban nevelt« tagjai - valami titkos befolyásra - a nemzetközi kommunizmussal jegyezzék el magukat. Lehet, hogy az elején maguk a fiúk sem sejtették, milyen útra sodródnak, hiszen a mozgalom hátterében megbújt sugalmazok értették a módját, hogy a haladás, a szociális igazságosság, a felelősségtudat, a nemzeti megújhodás stb. álarca alatt lopják be a fogékony fiatal lelkekbe »világmegváltó« eszméiket.”6 Az 1928 augusztusában létrehozott Sarló vezetői a későbbiek folyamán valóban meglehetősen sok borsot törtek egyrészt a felvidéki magyarság politikai vezetői, másrészt a csonkamagyarországi politikai közvélemény orra alá. A felvidéki magyar politikusok és a sajtó azonban kezdetben aránylag megértőén viszonyultak a Sarló-mozgalomhoz. Sokszor nem értettek egyet e csapongó ifjak „világ- megváltó” missziós tudatával, ennek ellenére nem kezelték elítélően mozgalmukat. A CsMASz 1928 szeptemberében Kassán tartotta meg harmadik kongresszusát. Erre alig egy hónappal a Sarló megalakulásának kimondása után került sor. A rendezvényen Kessler Balogh Edgárék is megjelentek, és ott meglehetősen felemás benyomást keltettek. A sarlós vezér visszaemlékezései szerint „amikor 1928 őszén Kassára Gombaszög programjával és a Vetés különszámával bevonultunk, a diákkongresszus körül bábáskodó szenátoroknak és kanonokoknak, kaszinóelnököknek és nemzeti pártkorifeusoknak azon főtt a fejük, vállon verjenek-e, vagy ledorongoljanak”? Az 1960-as évek első felének távlatából visszaemlékező Kessler Balogh Edgár még a következő pikantériát sem mulasztotta el feleleveníteni mozgalma magyar ellenzéki megítélését illetően: „A zárt ajtók mögül kiszivárgott Szüllő Géza egy bizalmas mondása: a sarlósoknak csak az a bajuk, hogy bezárták a nyilvánosházakat, ezért nem is kell olyan szigorúan venni a dolgaikat, pubertás lázadásuk majd csak elmúlik...”7 Nyilvánvaló tehát, hogy a CsMASz szóban forgó kassai kongresszusán még szó sem volt szakadásról a Sarló nemzedéke és a felvidéki magyar politika vezetői között. A kongresszus záróbankettjén maga Szüllő Géza, az Országos Keresztényszocialista Párt elnöke mondott dicsérő szavakat az ifjú magyar értelmiség címére, méltányolva annak „önálló útkeresését és gerinces nemzeti öntudatát”.* A Sarló-mozgalom azonban kezdettől fogva sejteni engedte, hogy alapítói és a hozzájuk csapódó ifjak idővel komoly bajkeverőkké válhatnak a felvidéki magyar politikai elit számára. Az említett 1928. évi kassai diákkongresszus után azonban még senki nem feltételezte, hogy a Sarló - még kalapács nélkül is - rövidesen a felvidéki ifjúsági mozgalmak vadhajtásává válik. A magyar politikusok kezdetben nem is viszonyultak ellenségesen e fura társasághoz. A magyar ellenzéki pártok sajtója is megértéssel kezelte a Sarló meglehetősen zavaros eszmeiségét. Ekkor ugyanis még úgy tűnt, hogy csupán egy jószándékú, bár meglehetősen csapongó világszemléletü fiatal értelmiségi csoportosulásról van szó, amely a magyar jövő és a nemzeti kibontakozás járható útjait fürkészi. A felvidéki magyar politikai elit és a kisebbségi társadalom ezt még tolerálhatónak
