Irodalmi Szemle, 2009
2009/6 - Popély Gyula: Ez volt a Sarló (1)
16 Popély Gyula leszorítottságát és kiszolgáltatottságát mind politikai, mind nemzetiségi, mind pedig szociális vonatkozásban. Kétségtelen, hogy ez a meghasonlott és elesett generáció kezdetektől fogva ki volt téve annak a veszélynek, hogy egyes csoportjai zavaros eszmék bűvkörében tévutakra tévedhetnek. Amitől tartani lehetett, az a húszas évek végén valóban be is következett. Az 1925. év márciusa óta a prágai Szent György Körben szervezkedő magyar egyetemi hallgatók egy csoportja Kessler Balogh Edgár vezetésével 1928 augusztusában megrendezte második csapatközi cserkésztáborozását a Sajó menti Gombaszögön. E táborozásnak az volt a bevallott célkitűzése, hogy azon megvitassák az úgynevezett regöscserkészet problémáit. Az eredeti bevallott szándéktól függetlenül a táborozás igazi nagy eredménye az lett, hogy a résztvevők - Kessler Balogh Edgár, Boross Zoltán, Dobossy Imre és Győry Dezső kezdeményezésére - megalakították a Sarló elnevezésű baloldali ifjúsági mozgalmat, amely a következő években oly sok borsot tört a felvidéki magyarság politikai vezetőinek orra alá. „A gombaszögi cserkésztábor felvonta még - utoljára - a Szent György Kör liliomos lobogóját, de sátrai elé már a mozgalom új jelképével, a vörös sarlóval ellátott tájneves örsi zászlókat tűzött” - jellemezte visszaemlékezéseiben Kessler Balogh Edgár a táborozást körüllengő eszmei-politikai irányultságot.2 Figyelmet érdemel még az a körülmény is, hogy a buzgó alapítók egyenesen a Sarló és Kalapács név felvételét látták volna leginkább kifejezőnek, ettől azonban végül is eltekintettek, mivel úgy gondolták, hogy a felvidéki magyar közvélemény ezt semmiképpen sem bírná elfogadni. „így került végül még a táborozás ideje alatt a Sarló teljesen baloldalra” - szögezte le az alakulással kapcsolatos visszaemlékezéseiben a kortárs Szombathy Viktor.3 A gombaszögi cserkésztáborozáson 1928 augusztusában megalakult Sarlót a kommunisták kezdetektől fogva saját expozitúrájuknak tartották. Mindamellett kezdetben a kisebbségi magyar politikai vezetők is a saját eszmekörükbe tartozónak érezték ezt a mozgalmat. Találóan állapította meg később erről az ambivalenciáról Sziklay Ferenc, hogy „a tekintélyükben bizakodó »öregek generációja« a szájuk íze szerint való agrárgondolatot jelképező »sarló« hátterében nem látta meg a jelvényt kiegészítő »kalapácsot«, így történhetett meg, hogy a csehszlovák rendszerű középiskolákban tíz év alatt félrenevelt magyar ifjúság egyenesen a mi politikusaink védőszárnya alól röppent a kisebbségi közélet porondjára - vörös kakasnak”.4 A Sarló megalakulásának kimondásánál tehát a magyar ellenzéki pártvezérek is ott bábáskodtak. A Prágai Magyar Hírlap, a magyar ellenzéki pártok központi napilapjának tudósítója is a táborozás egyik „nagy eredményének” könyvelte el a záró tábortűznél kimondott mozgalmi célkitűzéseket, mivel az úgymond „az öregcserkészetnek ad új és az életet jelentő, sajátságosán magyar ízű tartalmat”.5 „De ki is sejthette volna - írta később erről a folyamatról a már idézett Sziklay Ferenc —, hogy a prágai főiskolások »Szent György Köre« , a pozsonyi, prágai, brünni Makkok (Magyar Akadémikusok Keresztény Köre) s más ifjúsági egyesületek
