Irodalmi Szemle, 2009
2009/6 - Petrik Emese: „Marasztaló Aranykor” - a női nemesség (tanulmány)
„Marasztaló Aranykor” - a női nemesség 9 A NŐI NEMESSÉG METAFIZIKÁJA A női princípiumok kibontakozása a gondolkodó ember kialakulásával együtt jelenik meg az elmúlás és újjászületés jelenségkörének felismerésével és tudatosításával. A földi létezést éltető vágy, ill. az örökkévalóságot sugalló másvilág világképe a nappal és az álomvilág kapcsolatában konkretizálódik. A női elv mindkét nagy témakör központi szereplője. Az őstípus női szerepkörével többen is foglalkoztak. Az európai irodalomban az elsők között Briffault, Bachofen és Neumann dolgozták ki a nőiességhez tartozó szimbólumokat. Neumann diagramjai a magyar nyelven értő közvélemény számára csak említés szintjén ismeretesek. A diagram két félkörből tevődik össze, hogy a nő élete során a női princípiumok pozitív, ill. negatív szerepkörét építik ki magukban, maguk körül és ezt működtetik. A pozitív princípiumok kettős osztatban mutatkoznak az anyai és a szűzi minőség jelenik meg. A nemes, jószívű anyához Szűz Máriát, a Boldogasszonyt, a görög Démetert és az egyiptomi íziszt sorolja a növényi misztériumokkal, valamint a halhatatlanság, az újjászületés, születés és gyümölcs női tulajdonságokkal. Négy szinten élhető ember és természet viszonya. A nő is a természet részeként létezik. A természet anyagaiból épül fel a test, és eleven organizmusként osztja létesülésének és pusztulásának sorsát. Ezen túl lényéből lélekként is hordoz magában valamit, és szellemi lényként megismerően és teremtően áll szemben vele. Testi nézőpontból, miközben megtanult bánni a természet erőivel, kutatja, lényegét és önakaratát. Az élet nézőpontjából a cselekedete révén kutatja miben áll az életet hordozó egység. Lelki aspektusból a bensőből eredő öröm, fájdalom párbeszédet folytat a természet lelkűidével, keresve, hogy ezen erők hogyan működnek a tájban. A szellemi nézőpont az összefüggések eredetét, lényegét kutatja. A nő által is működtetett átalakító folyamatok válaszkeresés által ember és természet kapcsolatának összefüggéseként folyamatosan új gondolkozásmódra, újabbnál újabb átélési lehetőségekre serkent. Goethe metamorfózisszemléletének fókuszpontjában, ahol a tárgyszerű és fiziognómiai szemlélet összekötődik, az őstípusú női szerepkör eszméje összhangot alkot a külsőleg látható növény háromszoros kitágulásában és összehúzódásában, amely szellemileg láthatóvá válik: kizöldül - felserdül; virágzik - nővé érik; termést hoz - magzatot hoz a világra. A pozitív női princípium másik osztata az átváltozó egyéniségekhez tartozó megfelelések: a kisasszony, a bölcsességet képviselő Szófia, a görög Múzsák, mint inspiráló misztériumok. Vonzókörükbe tartoznak a bölcsesség, a látomáskészség, inspiráló erő, extázis, ill. a sugalmazás tulajdonsága. E téren is megteremthető a kapcsolat a növény misztériumvilágával, hogy a tárgyi világon túli világ-egész gondolata domborodjon ki, ami tovább árnyalja a dolgozat vezérszellemiségét. Az említett szellemi képességekről fokozott összefüggések megnyilatkozásakor a képzőművészeti alkotásokon gyakran fénykoszorúval történik az ábrázolás.
