Irodalmi Szemle, 2009
2009/5 - RUDOLF CHMEL 70 ÉVES - Boccaccio jegyzetei Mészáros László: A novella alapelvei (1)
78 Mészáros László A dráma: jelenetsorozat festett díszletek előtt. A novella: jelenetsorozat valós díszletek között. A dráma rámája mozdulatlan, benne cselekszenek a jellemek. A novella rámáját a mesélő mozgatja a cselekvő emberek fölött. 4. Elbeszélés A novella azért önálló műfaj, mert - mint irodalmi alkotás - határozottan különbözik az értekezéstől, a drámától, a költeménytől és a regénytől. Legfőképpen pedig terjedelmében és az elbeszélő jelenlétével. Elbeszélő nélkül nincs novella: ezért a novella lelke az elbeszélő. Irodalmi müvekben az elbeszélő az a figura, aki a történetet elmondja, elmeséli. Alapjában véve csak kétféle elbeszélő van: aki nem szereplője az elmondott történetnek, vagy aki a szereplője annak. Aki nem szereplője a történetnek, az lehet egy olyan személy, aki maga is hallomásból ismeri a történetet, vagy egy olyan személy, aki szemtanúja volt az események lefolyásának, vagy maga a mindentudó író (aki vagy egy megtörtént eseményt mesél el, vagy egy kitaláltat). A szereplő viszont ilyen vagy olyan mértékben aktív résztvevője az elbeszélt történetnek. Leggyakrabban a történet főszereplője, de néha a mellékszereplők is elmondhatják a történetet. Az elbeszélő szereplő elbeszélési módjának a személye és ideje aszerint választandó meg, ahogy azt maga a történet sugallja (én, te, voltam, vagyok, leszek). Az elbeszélő jó megválasztása fontos dolog, mert az elbeszélő nyilván nyomot hagy a mü minden jellemzőjén. Általában az első személyü elbeszélő egy szereplő érzéseit, véleményét és észleléseit közelebb hozza az olvasóhoz, jobban bemutatja, hogy a szereplő hogyan éli meg a történetet és hogyan látja a többi szereplőt. Ugyanakkor ismeretei törvényszerűen korlátozottak. Ezzel szemben a harmadik személyü mindentudó elbeszélő jó áttekintést ad a történet világáról, betekintve több szereplő érzéseibe és a háttérben zajló eseményekbe. Azon történeteknél, ahol sok szereplőt követ az elbeszélés és a környezet is eléggé fontos, ott a harmadik személy a jobb választás. A részletes tipológiai mind a történet lényegét illetően, mind az elbeszélő mivoltát illetően az irodalomtudomány dolga, az írónak vajmi keveset kell törődnie vele. Hisz, ahogy már mondottuk volt, a jól megfogott történet maga sugallja a különféle megoldásokat. III. Az író Az előzőekben kevés szó esett az íróról, mintha ő lenne a legkevésbé fontos tényező, holott ő az alkotás folyamatának az alfája, ahogyan majdan a mü lesz annak az ómegája. Az író mindenekelőtt egy tehetséges ember. A tehetség, vagyis a talentum, olyan készsége a testi vagy szellemi szervezetnek, mely ezt valamely munka végzésére kiválóan alkalmassá teszi. Az író legfontosabb szellemi készsége a képzelet, avagy a fantázia. A fantá-
