Irodalmi Szemle, 2009
2009/5 - RUDOLF CHMEL 70 ÉVES - Boccaccio jegyzetei Mészáros László: A novella alapelvei (1)
A novella alapelvei (I) 79 zia, olyan sajátossága az elmének, mely képes a távollevőt vagy nem létezőt nagy érzéki, megjelenítő erővel úgy elénk állítani, mintha az jelen volna vagy valós volna. Kerülve minden részletes tipológiát alapjában véve csak kétféle írót különböztetünk meg: 1. a leírót és a 2. kitalálót. Az előző csak egy hallott eseményt képes leírni, vagy csak az olvasott történetet képes némileg megváltoztatni. A kitalálós ezeken túl képes új történeteket fabuláim és sosem látott világokat megjeleníteni. Nincs olyan egyetem, amely írói szakképesítést nyújtana. A literatúra professzorai csak tanítják az irodalmat, de ritkán művelik azt. Az írás olyan, mint a szerelem: csak úgy tanulhatjuk, hogy műveljük. IV. Reflexiók Ahhoz, hogy valaki írjon, csak írnia kell megtanulnia. Ahhoz, hogy valaki alkosson, mindent tudnia kell. A novella olyan ostor, amely kétszer csattan: az elején is, meg a végén is. Olyan mű nincs, amelyikben semmi se történik: ha másnak nem is, magának a műnek történnie kell. Egy történetnek sok vége lehet, de csak egy van. A kompozíció művészete: az eleje a veleje, a vége meg a mű éke. Egy téma akkor örök, ha bármilyen korba beágyazható. Egy jó történet olyan, mint egy jó kenyér: mindegy, hogy hol kezdjük meg. Isten ajándéka a tehetség, nem a siker. A művészet nem tudomány, amelyben az igazságot keressük: a műben az alkotó igazát kell megtalálnunk. Az írónak jobban kell igazodnia az élet törvényeihez, mint az irodalom törvényeihez, hisz az irodalom törvényei csak emberi alkotások, míg az élet öntörvényű, eredeti folyamat. A novella elméletére csak annak van szüksége, aki jobb novellákat akar írni. Az első főszereplője minden műnek maga az alkotó. Ha él a novella, akkor mindegy, hogy zárt-e a vége vagy nyitott. Az álom gyakran jó kezdet, de mindig rossz befejezés. Egy ablak mindig jobb mesélő, mint egy ajtó. A valóságban egy alapra csak egy ház építhető fel, de a novella alapjaira sok szép épületet felhúzhatunk. A novellában csak beszélhetnek az emberek, de nem fecseghetnek. Az író azért lát be a hősei fejébe, mert azok mindenestül benne vannak az író fejében. Nem a szöveget szövögetjük, hanem a mintát. Az alkotók az alkotást kedvelik, nem a müveket. Ami gördül, azt már nem kell komponálni. Az élet üzenetei a történetekbe vannak bekódolva. A festett rózsákat az is megcsodálja, aki az élőket észre se veszi. Nem a jelent visszük bele egy történelmi témájú történetbe, hanem csak magunkat. Minden műből annál többet tudunk kihozni, minél több időt töltünk el benne. Egy novella csak akkor végződhet titokkal, ha azzal is kezdődött. Minden mese egy repülő szőnyeg. A politikai helyzetek ugyanúgy visszatérnek, mint az évszakok, csak sokkal gyakrabban szeszélyesek. Akik olyan folyékonyan tudnak mesélni, mintha egy jól megkomponált elbeszélést olvasnának, azok többnyire egy épkézláb mondatot se képesek leírni.
