Irodalmi Szemle, 2009
2009/5 - RUDOLF CHMEL 70 ÉVES - Görözdi Judit: Beszélgetés Rudolf Chmellel
Beszélgetés Rudolf Chmellel 39 ról kell elvonnia a társadalom figyelmét. Az az érzésem, hogy manapság Szlovákiában a nemzetiek kormányba jutása óta a nacionalizmus babérkoszorújáért folyó verseny élére kerültünk. De ebben a vonatkozásban a magyarok is a lelkiismeretük mélyére tekinthetnének. * Egy ennyire érzékeny és ideológiailag terhelt területen volt esélye a tárgyilagos irodalomtudományos kutatásnak?- A szlovák-magyar irodalmi kapcsolatok kutatásába a 60-as évek közepén fogtam, éppen akkoriban kezdődött el nálunk valamiféle liberalizáció. Ez az irodalomtudományban a cseh és szlovák strukturalizmus hagyományainak felelevenítését, így az ideológia kiszorítását, a belső irodalmi szempontok hangsúlyozását jelentette. A politika befolyásának az elhárítását tehát a szigorúan szcientista megközelítés tette lehetővé. Amikor 1967 decemberében a szlovák-magyar kapcsolatokkal foglalkozó disszertációmat védtem, magam is a strukturalista hagyományt újraértékelő szcientista alapokra helyezkedtem, mert ebben láttam biztosítva, hogy ideológiailag ne lehessen felhasználni és kihasználni, amit Írtam. Ez egyébként később könyv alakban is hozzáférhetővé vált, 1980-ban Két irodalom kapcsolatai címmel magyar fordításban is megjelent. A téma vizsgálata során a társadalmi-politikai szempontokat a legjobb akarattal sem lehet teljesen kihagyni, a kérdést ezek aránya jelenti az interpretációban, akkori koncepciómban azért helyeztem a hangsúlyt az irodalmiságra, illetve az ún. kettős irodalmiságra, vagyis a szlovák-magyar kapcsolatok sajátos formájára. * * Az idő tájt sokkal elterjedtebb volt egy ettől merőben kölonbözö koncepció.-Amikor 1965-ben Vladimir Mináč író, a kommunista és nemzeti ideológia ötvözőjeként a Kultúrny život című legolvasottabb irodalmi hetilapban megjelentetett esszéjében a szlovák identitást mint a magyarokkal szembeni, mitológiai gyűlölettől hajtott harc eredményét láttatta, a jó öreg szlovák sztereotípiák végzetesen újraéledtek. De Mináč - ezt hangsúlyozni kell - nem talált fel semmi újat, ez a sztereotípia a nemzetébresztő Štúrtól a baloldali értelmiségi Clementisig, tehát az egész 19. és 20. századi szlovák politikai fejlődésben ismert volt, csupán nagyon szabatosan és expresszíven, sőt szenvedélyesen öntötte szóba abban a változatban, ahogy máig reciklálódik. Én ugyan Mináč esszéjére írtam egy vitacikket, de nagyjából ez volt minden. Mináč elképzelését általánosan elfogadták, ami mindenekelőtt egy dologra mutatott rá: valahányszor a szlovákok megpróbáltak önállósodni a csehektől, azt egy magyarokkal szembeni kemény támadás követte. így volt ez Štúr csehekkel való szakításakor az 1840-es években, vagy 1939-ben és 1993-ban, amikor a csehektől való elszakadás nem volt különösebben fájdalmas, de azt mindig a szlovákok és a magyarok, a Szlovákia és Magyarország közötti viszony erős dramatizálá- sa követte.
