Irodalmi Szemle, 2009
2009/5 - ANKÉT „Ezer zsibbadt vágyból...” Az önrendelkezés színe és visszája Résztvevők: Duba Gyula, Csáky Pál, Gál Sándor, Lovász Attila, Pomogáts Béla (Kérdező: Fonod Zoltán)
Az önrendelkezés színe és visszája 31 3. Érvényteleníteni kellene a beneši dekrétumokat. 4. Eltörölni a szlovák nyelvtörvényt. 5. Törvénybe foglalni az ország adóbevételéből az arányos rész visszajuttatását a nemzetiségi kultúrába és közéletbe. 6. Megteremteni a magyar kulturális autonómia alapföltételeit. Ilyen kevés az, ami ilyen-olyan jövőképet jelenthetne. De: van-e olyan szlovák politikus, aki ma egyetlen pontot is elő merne terjeszteni ebből a parlamentben?! CSÁKY PÁL: - A szlovák politikai elit nagyrészt képzetlen és éretlen, így nagyon nehéz az előrehaladás - sőt, azt kell tapasztalnunk, hogy minden választás után új és új garnitúra jön, s ezek ott kezdik, ahol az elődeik abbahagyták. Chmel is írogat mindefélét, de a politikában nagyon fogatlan jelenség volt. Egyáltalán, a szlovák értelmiség nagyon gyenge, nincs igazi jövőképe, s nem mer szembeszállni a politikai bugrissággal, tartván tőle, hogy nemzetietlennek kiáltják ki. így a megoldások a politikára maradnak - ez pedig lassú folyamat, szerencse, felkészültség és ügyesség kell hozzá. így is csak araszolgatunk - néha sajnos, nem is előre, hanem visszairányban. DUBA GYULA: - Mináč hitelességét és gondolkozása „mélységét” bizonyítja, hogy gondolata ma érvényesebb, mint valaha! A történelmi „fordulat” pedig lehetett váratlan, de mindenképpen törvényszerű volt. LOVÁSZ ATTILA: - Szlovákiát nem a szlovákok önrendelkezési vágya hozta létre, hanem a szövetségi országok közötti politikai különbség, különbözőség, megfűszerezve egy kis nacionalizmussal. Ezt nyögi az ország, hiszen a születés pillanatába bele van kódolva a jövő s néha a vég is, az ország rossz alapokon, hazug és rabló politikai elittel, nacionalista felhangokkal, de alapvetően hatalmi ambíciókból jött létre. Ettől még lehetne sikeres kisállam, ha lakosai valóban saját életüket akarnák irányitani, ha a szomszédban a partnert és nem az ellenséget látnák. Volt is erre halovány remény, talán építeni is lehetne rá, de most nagyon, de nagyon látszik, milyen ennek az államiságnak az alapja. Szlovákia lehet sikeres, de ahhoz tisztán meg kell fogalmaznia, milyen értékek mentén óhajt élni. Az alkotmány preambuluma, a nyelvtörvény, a hozzá simuló és igazodó vonatkozó vagy egyenértékű jogszabályok az oktatásban, kultúrában, médiában nem olyan értékeket sugallanak, amelyek mentén szép emberi jövő valósítható meg. Valahogy úgy érzem, újra aktuális a kérdés, József Attila után szabadon: ... „meddig lesz hely, ahol felolvashatol?” POMOGÁTS BÉLA: - Jelenleg nemigen látok ilyen lehetőségeket. A szlovák nacionalizmus erősödik, a magyar állam, mint „védőhatalom” gyengül, az Európai Uniót pedig lekötik a mindmáig példátlannak bizonyuló gazdasági válság veszteségei és félelmei. Egyelőre csak arra látok lehetőséget, hogy legalább a kulturális életben és együttműködésben tartsuk meg a korábban elért szintet és eredményeket. A szlovákiai magyarságnak, gondolom, mostanában ismét a „túlélésre” kell berendez
