Irodalmi Szemle, 2009
2009/5 - ANKÉT „Ezer zsibbadt vágyból...” Az önrendelkezés színe és visszája Résztvevők: Duba Gyula, Csáky Pál, Gál Sándor, Lovász Attila, Pomogáts Béla (Kérdező: Fonod Zoltán)
32 ANKÉT kednie, és a magyar államnak ehhez kellene minden lehetséges anyagi, politikai, erkölcsi és „lelki” erőt megadnia. Már ha egyáltalán a magyar államnak lesz ereje. * Okkal és joggal idézhetjük Vladimír Mináč szavait:,, A nemzet értelme azonban nemcsak, vagy nem elsősorban csak a nemzet létében és mozgásában van, hanem a más nemzetekhez való tartozásában is: velük együtt alkotja a civilizáció nagy művét. ” (Uo. 119.) A cseh és szlovák nemzet esetében az írástudók különösen sürgetőnek tartották a „végső egyesülést”, ami ugyan (kezdetben!) megvolt, de útközben „elveszett”... A szlovák parlament ugyanis 1992. július 17-én elfogadta a függetlenségi (szuverenitási) nyilatkozatot, s ezzel a kör bezárult. Ezt a szokatlanjelzés értékű,,fordulatot” aligha mondhatjuk példásnak, váratlannak annál inkább?! Több mint másfél évtized múltán hogyan tekint Ön erre az eseményre? GÁL SÁNDOR: - A történelem törvénye érvényesült csupán. Ami hazugságra épült, az hazugság által múlik el. A trianoni „rózsametafora” elhullajtotta szirmait. Komposzttá nemesedett. Beneš csehszlovák nemzetállama eszmekólikának bizonyult - önmagát számolta fel. CSÁKY PÁL: - Minden embernek, minden írónak van jobbik énje is - Mináč ezen szavai a jobbik énjét tükrözik. Kár, hogy alig tett valamit a megvalósításukért. DUBA GYULA: - Valószínűleg úgy történhetett, hogy a rendszerváltás utáni törvényhozás az akkori lelkesedés és illúziók révületében, a természetes testvériség és barátság diadalénekének gőzében úgy vélte, hogy ezután minden szép, jó és igaz lesz! Még a kurtítások, melyek hátterében a múlt árnyai rejtőzhettek, sem okoztak gondot, hiszen a diktatúra legyőzetett és ezután minden humánus és igaz lesz! Nem így lett, s ez komoly figyelmeztetés, tanulság és mementó lehetne! LOVÁSZ ATTILA: - Vladimír Mečiar választási győzelmének egyenes folyománya volt - erre a szlovák parlament a választási programok alapján nem kapottjogosítványt. Az aktus jogi szempontból hazaárulásnak minősülhetne, s Havel, aki humanista és demokrata elnökként fogalmazta meg magát s aránylag jól látta a helyzetet, nem alkotmányos kötelességét teljesítette és nem vonultatta be a szövetségi hadsereget, hanem lemondott. Ennyire prózai a szlovák államiság első alapozó lépése, de tegyük hozzá: Havel jól csinálta, 1992 júliusában egy másik Jugoszláviát nem feltétlenül akartunk, még akkor sem, ha egy esetleges népszavazás a szövetségi állam mellett döntött volna (a korabeli felmérések szerint). A történelemnek bizonyára nem ez volt az első és utolsó eseménye, amikor a népakaratban nagyon kemény skizoid vonások jelentek meg: szövetség is, meg önállóság is, Csehszlovákia is, de önálló csillag az EU zászlaján (lásd még: Čamogurský etc.). POMOGÁTS BÉLA: - A cseh és a szlovák állam különválása nem volt váratlan esemény, ki lehetett számítani, hogy a közép-európai régió demokratikus át
