Irodalmi Szemle, 2009
2009/4 - Mács József: Szélhámosok hajója (Részlet a szerző készülő regényéből)
Szélhámosok hajója 69 fekhelyet. A ránk borult nagy csendességben a templomunk padlásán tanyázó baglyok huhogása a csűrünkig elhallatszott, és félelemmel töltötte el Eufrozinát. De aztán csak elaludt, én meg átvirrasztottam a nyári éjszaka nagyobbik felét, kétségeim viharos tengerén hánykolódva. Jól tettem-e, hogy szüleim nyakára hoztam Eufrozinát, akivel még csak beszégetni se tudnak. És korholó szavaik is ott pattogtak a dobhártyámon! Nem elég a falunak, hogy a tanyasi szlovák telepesek a szomszédságukban élnek, és terjeszkednek, a fináncok épülő laktanyája is a szemük láttára magasodik a templomuk magas tornya fölé, és akkor még én is tetézem a gondjukat azzal, hogy cseh lányt hozok Prágából Nagybátorra, aki az itthoniak ítélete szerint lehet a világ legnagyobb kurvája is. Erre vall, hogy eljegyzés, esküvő, semmi, és ő ennek ellenére eljön velem a távoli fővárosból, és a szüleim és a falum szeme láttára bebújik az ágyamba. És még csak szaporodtak szemem előtt az álmatlanul eltöltött éjszaka rémképei! Rádöbbentem, végzetes hibát követtem el azzal, hogy Eufrozinát hazahoztam. Foltot ejtettem a tiszti becsületemen. Anyám arról ábrándozott, amikor az al- hadnagyi rangommal bemutatkoztam itthon, a templomban és a bálban, hogy ha e- setleg a katonaság kötelékében maradok, és Nagybátorhoz közelebb helyeztetem magam, a legnagyobb gazdák lányai közül választhatok feleséget. Tubu gazda tett is erre vonatkozó célzást, a galamboknak fütyörészni tudó parasztember fejében sok minden megfordul. Meg hát nemcsak lánya van, hanem fia is. Ha a lánya hadnagy felesége lenne, fiára maradna a birtok. Jól járnának mind a ketten. Az anyám álmának most már vége. Az ő számára az a könyörtelen valóság, hogy Eufrozina itt alszik velem a csűrben. Holnap erről beszél csámcsogva és megbotránkozva az egész falu. Mihály Antal tiszteletes úr ki is prédikálja paráznaságomat a szószékről. Örülhetek, ha szüleim túlélik a szégyent. Annyi bizonyos, hogy Nagybátoron én már nem választhatok feleséget. Ha századosi rangig vinném, akkor se. Legnagyobb jótevőm, Kelemen Lajos se marad érintetlen a dologban. Amilyen gúnyosak tudnak lenni a falumbeliek, nyitogatni fogják hozzá az ajtót: „Tanító úr, hívja össze azonnal a kórust!” „Miért tenném éppen a legnagyobb dologidőben, az aratás és a termésbe- hordás idején?” „Hazajött Szeplős szabadságra! Ami nem is lenne baj. De hozott magával egy cseh lányt is, akinek a nevét csak úgy tudnánk kimondani, ha a kórusban begyakoroltatná velünk!” „Valakinek a nevét énekeltessem a kórusban? Még nem bolondultam meg! Ha lekottáznátok, akkor se. És több szólamban kívánnátok? Még nem ment el az eszem! Egy hangra is nehezen megy nektek az éneklés”- paprikázódna fel a tanítóm. „És hogy hívják azt a nehéz nevű cseh lányt?” „Eufráteszrozikának, tudomásunk szerint. De inkább kérdezze meg Szeplőstől tanító úr, ő biztosan jobban tudja!”
