Irodalmi Szemle, 2009
2009/4 - Grendel Lajos: Magyar líra és epika a 20. században (31) A magyar líra depoetizálása - 70-es, 80-as évek I.
50 Grendel Lajos zokat: nem átkozódik, nem agitál, nem mond jóslatokat, idegen tőle a túlhevitett (nemzeti) önsajnálat. Hová robog ez a vonat ki tudja az alkony fellegei mint asszonyi öl piros redői szétnyílnak magába fogad az éj és robogunk tovább ki tudja hogy hová milyen éjszakába micsoda anyaméh micsoda város micsoda óceán magzatvize micsoda ringás vérpiros homály vár ki tudja istenem ki tudja csak robogunk tovább a semmibe (Ady Endre vonatán) Nos, ha Ady Endre, akkor Az eltévedt lovas Adyja! Baka István az én-líra közvetlen beszédét elhagyva, két utolsó kötetében {Sztyepan Pehotnij testamentuma, 1994; November angyalához, 1995) Madách, Yorick, Háry János és a nevének orosz fordítását jelentő Sztyepan Pehotnij maszkja mögül szól, mely utóbbi versek egy nem létező, orosz nyelven író költő verseinek magyar fordításai. E versek ódái emelkedettsége paradox módon illúzióban lét- és történelemszemléletet sugall, kesernyés rezignációt. „A versekből kirajzolódik Pehotnij életrajza, amely persze Baka Istváné is. így a nyelvek és az irodalmak, az elképzelt és a valóságos lét, az élet és a halál egymásba játszásának helyén felszámolódnak az éles ellentétek, a költészet által megművelt világ minden dolga finom különbözésekben, áthelyezésekben és váratlan párhuzamokban ölt formát.”(H) Lobog a tűz, de meleget nem ad, Csak megmorog, mint vackából a vad. Lobog a lélek rozzant tűzhelyen, Fölötte fortyog, fő a fortéiéin. A tálalón borospalack nyoma: Azúr helyett glazúrou glória. Kátrányszínű s klozettszagú az égbolt. Csukd be a század ablakát! Elég volt! Hová lett Moszkva? Pétervár hava? Gorkij Szolovkit jóváhagyta ma. A moziban Chaplin bohóckodik. E korszak semmitől sem ódzkodik. Rút katlanából ránk borult a szenny. Tedd le a tollad! Torkig ér a menny. (Hodaszevics Párizsban)
