Irodalmi Szemle, 2009
2009/4 - Grendel Lajos: Magyar líra és epika a 20. században (31) A magyar líra depoetizálása - 70-es, 80-as évek I.
Magyar líra és epika a 20. században (31) 49 ságban annak szecessziós posztromantikájától vagy édesbús nosztalgiájától. „A múltnak sosincs vége. A jelen/ - az is múlt, álöltözetben” - írja (Párbeszéd az időről). És ugyanitt: „... A vénkor udvara felett/ a gyermekkor holdja mind fényesebb.” Mi hát az egyirányú utca? Az idő, feleli a költő a címadó vers második sorában. A jelent a múlt szempillantás alatt fölissza. Múlt és jelen egymásba olvad, mint Krúdynál. Vagy ahogy a Kísértetek c. verse első soraiban olvashatjuk: Nincs múlt idő. A múlt nem múlik el. Megőrizzük, ahogy a rég leégett erdők virágporát a tómeder iszapja. Ami volt, nem ér soha véget: megszűnik és nem tud megszűnni mégse. Mint a málnadzsemben rekedt darázs, nem tudni, honnét hangzó zümmögése, mint mikor távoli rádióállomás sercegése szüremlik a két szó közti résbe, míg végül átszakad valami gát, egy ponton a jelen szövete enged. Baka István (1948-1996). Lírájának forrásvidéke Nagy László vagy még inkább Illyés Gyula költészete, de korai verseinek hátterében fölsejlik Ady s távolabbról Vörösmarty alakja s még ennél is távolabbról a kuruc dalok hagyománya (Temesvár Dózsa tábora; 1514; Vörösmarty. 1850; Vázlat a Vén cigányhoz stb.). Vagyis a magyar líra egy hatalmas, a nemzeti sorskérdések megfogalmazásának és kimondásának vonulata, amely nem látszik elapadni a hetvenes és a későbbi évek költészetében sem, holott ezzel kapcsolatban nagyon is meggondolkodtatónak tűnnek Radnóti Sándor fenntartásai: .....1945 óta a profetikus magatartás folyamatos er ózióját tapasztaljuk. Valaha hatalmas költői produkciókkal járt, de fokozatosan kiüresedett, fokozatosan kétségessé vált.”<l3) Baka István költészetét a 20. század utolsó negyedének magyar lírájában a képviseleti líra művészileg leghitelesebb újraértelmezéseként könyvelhetjük el. Pályája végén messzire távolodik e líratípustól, de sosem szakít vele teljesen. A korai versek szemlélete, hangja, nyelve még nagyon Illyés-közeli. A Végvári dalban olvashatjuk például a következő strófát: A rongyos, megfalatlt mezőket rólunk, Uram, letépheted - Magyarország határait ránk rajzolták a sebhelyek. Baka István kezdettől fogva elkerülte a képviseleti líra buktatóit: a publi- cisztikus stílust és a didakszist, a pátosz is csak hébe-hóba szüremlik be költészetébe. Amikor mégis, ellensúlyozza azt nyelvének erőteljes vizualitása és a merész, nemegyszer meghökkentő képzettársítások. Baka elhárítja magától a váteszi hangot és pó
