Irodalmi Szemle, 2009
2009/4 - Kovács Győző: Értékek és megközelítések
20 Kovács Győző A TÖRTÉNELEM Ami a történelmet illeti: Cseh/Szlovákia történelme eléggé ismert ahhoz minden „mozdulatában”, hogy ehelyütt akár vázlatosan is be kellene mutatni. Sok ellentmondást, sok zaklatottságot hordoz/ott/ ez az ország és társadalom az elmúlt 90 év alatt. Tele sok ígérettel, telítve még több csalódással. Sok remény lángja lobbant el, hunyt ki; s ezeket az irodalom nemcsak nyomon követte, de hordozta is magában. A STÓSZI MÉRTÉK JELENTŐSÉGE Fábry Zoltán alapozó volt; két ízben bizonyosan. A kor által felvetett kérdésekre válaszolni kellett, s azokra Fábry Zoltán válaszolt is. A cseh/szlovákiai magyar irodalom sokáig fehér foltnak látszott, s megkésettsége kétségtelen ténynek bizonyult. 1948 - az első szó (az Új Szó), majd 1958 - az Irodalmi Szemle megjelenése (Jdeje már bizony”) meghatározó határkőnek számított. Fábry Zoltán sajátos írói és emberi szintézist teremtett, homogén magatartást, melynek összetartó eleme az etika lett és maradt. A valóság diktálta erkölcsi realizmus maradt mércéje mindvégig, bármily választ is adhatott a sokszor töprengésre késztető kérdésre: micsoda, kicsoda is ő? Akár szépíró, akár kritikus, akár esszéíró, irodalomtörténész, szakíró, avagy a németkérdés egyik szakavatott ismerője, életművének tengelyébe mindig az erkölcsöt állította. így teremtette meg önmaga mércéjét, így alakult ki a stószi mérték, az emberirodalom - a valóságirodalom - a vox humana irodalmának történelmileg meghatározott egymásutánjában. így hozhatta ő egymással összefüggésbe - 1945 előtt és az 1950-es évektől - a vox humanat és az erkölcsi realizmust. Mint közismert, ez a probléma, ez az összefüggés - történelmileg is, irodalmi- lag is - többszörösen rétegelt. S ráadásul: Fábry Zoltán e kérdéskörbe mindannyiszor bevonta az antifasizmust is. Mindez, ha részeire is bontjuk: soknak is tűnik, hiányérzetet is tápláló. Úgy tűnik: az irodalmi művek megközelítésében önmagát is ismétli, s esetleg fogalmakat, normákat kever össze. Hiszen: az az erkölcsi magatartás, mely életművét megszabta, egyként vonatkozott az antifasizmusra és a békeharc humánumára, s ezzel teljesen azonos intenzitással az irodalom értékmérő szempontjaira is. Úgy tűnik: mivel elmaradt mindezek felülvizsgálata — így összemosódott az an- tifasizmus vox humanaja és erkölcsi realizmusa az esztétikai értékrendszer irodalmi mértékével. Továbbra is úgy tűnik: Fábry Zoltán számára - többnyire - a művek mögött föllelhető írói magatartás erkölcsi súlya volt fontos, s nem maguk a művek (esztétikai mérce). A valóságot: ezen keresztül és így vizsgálta, mérte és hitelesítette. A kritikusi elvet és a valóságos gyakorlatot szembesíteni kellett, illetve azok - „szembesültek” is. Mindemellett: Fábry az induló és újrainduló irodalomban meglátta az ígéretes tehetségeket, s így alakította ki szempontjait és állította fel mércéjét (1.: Rés poetica, Antisematizmus stb.). FÁBRY ÉS TURCZEL A pálya kezdetén, az ötvenes években Turczel Lajos honosította meg az ún. „pedagógiai kritikát”, vagyis a tanítva-nevelve bírálatát. Szépen akart nevelni, okosan
