Irodalmi Szemle, 2009

2009/4 - Kovács Győző: Értékek és megközelítések

Értékek és megközelítések 21 rávezetve a lényegre. Ez minden művére, tanulmányára jellemző. Pályája első har­madában tehát mint kritikus jelentkezett. Saját bevallása szerint Fábry Zoltán Har­madvirágzás című kötete orientálta őt a kritikusi pályára. Megértő és mégis szigorú bírálóként lépett fel; követve Erdélyi Jánost s az egykori hármas elvet: „Szeretettel, ag­godalommal és szigorúsággal”. O is így kapta az első leveleket Fábry Zoltántól. Csak utóbb, az 1960-as évek második felében jelentkezett az irodalomtörténet­író Turczel Lajos (1. Két kor mezsgyéjén). Egy ízben úgy nyilatkozott, hogy „egész éle­temben kisebbségi ember voltam, a nemzetiségi lét minden változását átéltem. Köny­veimről, kivált a Két kor mezsgyéjénröl talán még azt is állíthatnám, hogy a szlo­vákiai, illetve a csehszlovákiai magyar kisebbség életrajza...” Azt is elmondta e köte­téről, hogy „főleg azért írtam, hogy a jogfosztottság utáni tapasztalatlan új értel-mis- égünket és olvasóközönségünket a kisebbségi hagyományainkba beavassam...” Régen köztudott: mérhetetlen ragaszkodása és szeretete a szálkái (Ipolyszalka) tájhoz. Enélkül nincs és nem létezik Turczel-életmü. így jutott el földrajzilag is, kép­letesen is Szálkától Pozsonyig, otthoni kedves tanáraitól - Adyig és Fábry Zoltánig. Ez adott neki erőt át- és megélni a mélypontokat, s ez emelte őt az újbóli kezdés magasá­ba. ÉNEK AZ ÉJBEN 1986-ban megjelent egy gyűjteményes kötet, melyben Turczel Lajos a szlováki­ai magyar írók 1939-1945 közötti műveit foglalja egybe. Közismerten igényesen és körültekintően kutatta fel a cseh/szlovákiai magyar irodalom és művelődés legkisebb szegletét is. Ezen túlmenően: a kötetnek egyéb jelentősége is volt/van. Ugyanis szakí­tott a Fábry Zoltán által - sokáig elfogadottnak minősített - irodalmi korszak- határokkal (1918-1938, 1938-1948 és 1948-tól); annyiban módosítja azokat, hogy az 1938-1948 közötti korszakot felbontja, és beiktatja az 1939-1945 közötti korszakot. 1. Fábry Zoltán - irodalmi szempontból is - az 1945-1948 közötti korszakot a „hazátlanság éveinek” tartotta. 1939-1945: az önálló szlovák állam korszaka. Tör­vényben határozta meg a nemzetiségi politika elveit, az iskola- és közművelődés - a magyarságra nézve hátrányosan megkülönböztető, sőt kirekesztő - politikáját. A magyarságot „belső ellenségként” kezelte. A kisebbségi sajtó (mennyiségileg) jelen­tősen lecsökkent. Az első bécsi döntés nyomán kialakult helyzet hatással volt az iro­dalom további alakulására is. Az ittmaradt irók - jegyzi meg Turczel - mély aggodal­mat éreztek a „második kisebbségi irodalom” sorsa iránt. Ebben a helyzetben integráló szerepet kapott a Toldy-kör, emellett az elbeszélő irodalom és a líra mutatott fel - a körülményekhez képest - elfogadható tehetségeket. így volt megemlíthető e korszakból Asguthy Erzsébet, L.Kiss Ibolya és Pozsonyi Anna neve; s a lírában Győry Dezső (egy ideig), Szenes Erzsi és Sebesi Ernő. Összegezésként Turczel Lajos felteszi a kérdést: „helytálló-e az eddig kialakult nézet, mely szerint a csehszlovákiai magyar irodalom folytonossága megszakadt a szlo­vák állam idején? Nos - folytatja - az antológiánk éppen azt igyekszik bizonyítani, hogy az 1918—19-től bontakozó kisebbségi irodalmunk folytonossága ebben a nehéz kor­szakban sem szakadt meg, csak társadalmi bázisai és mennyiségi összetevői szűkültek

Next

/
Oldalképek
Tartalom