Irodalmi Szemle, 2009
2009/4 - Németh Zoltán: A rendszerváltozások megjelenítései a magyar irodalomban 17 Gyíire Lajos versei (A halottak nem öregednek, Patak)
Gyüre Lajos versei Az utolsó napon felkélnek, ellepik a földet harsány, fiatalos kedvvel munkához látnak, megtelnek velük az üres termek, a pusztuló gyárak, átlépnek a képzelet véges határain, és jaj! Nem ismernek ránk, barázdás, vénülő arcunk nékik idegen, csak ők maradtak üdék, fiatalok, mert a halottak nem öregednek. Patak Sziklák mosodája szivárvány vízcsepp-ragyogás simára csiszolt idő zúgok himnusza időtlen idők nyugalma záporok dagálya tengerek tükre pisztrángpikkely-villogás fecskeitató csobogó falevél-hajó ringatás szomjas rekettye-kocsma padmaly-sepregető pöröly-pattogtató nekiiramodó suhanc leánycomb-simogató tarajos hullámverés szelíden csobogó sóhaj-marasztalás tilinkót terelő zene gyermekcsacsogás-öröm hozottat kérdezetlen rakó találtat messze ragadó félrevert harangzokogás nyári asztma-száradás szüreti hordómosó dana-dana pendülés rétek csavargója hosszútávfutók dőlt fatörzs-akadálya szomjat oltó hüs nedű korsók bugyogása folyók véredénye hajszálér-tolulás halálba siető vándor kaput kerülő tolvaj egymaga alfa és ómega.
