Irodalmi Szemle, 2009
2009/4 - Németh Zoltán: A rendszerváltozások megjelenítései a magyar irodalomban 17 Gyíire Lajos versei (A halottak nem öregednek, Patak)
7 Németh Zoltán A rendszerváltozások megjelenítései a magyar irodalomban i A szépirodalom olyan jelenség, amelynek „testén” a legkülönfélébb programok lefuttathatok, s a kísérlet eredményeképpen akár egy új szövegkorpusz állhat a kísérletet végző interpretátor elé, de legalábbis egy új nézőpont originalitása nyomán tárulhatnak fel az addig ismert játéktér rögzült elemei. így aztán olvasható az irodalom például az időkezelés problematikája felől éppúgy, mint a nő (vagy a férfi) megjelenésének és megjelenítésének stratégiái által, olvasható az önéletrajz kódjai felől éppúgy, mint egy-egy konkrét nyelvhasználat érvényessége nyomán. A Magyar írószövetség Kritikai Szakosztálya által 2009. március 6-án szervezett A rendszerváltozások megjelenítései a magyar irodalomban címet viselő konferencia az 1989/90-es rendszerváltozás szépirodalmi megjelenítésének kérdéskörét kívánta körüljárni. Maga a cél - a rendszerváltozás reprezentációinak programját végigfuttatni a kortárs magyar irodalom szövegtestén - fölöttébb érdekes, inspirativ, és akár jelentékeny megállapításokhoz, a magyar irodalom egészének új ráolvasásához vezethetne. Vezethetne, írom, mert - sajnos - nem vezetett. Ez a konferencia egy elszalasztott lehetőség volt a rendszerváltozások megjelenítéseinek témájára, olyan szövegek gyűjtőhelyeként, amelyek legtöbbje minden bizonnyal nem fog részt venni a kortárs magyar irodalom folyamatainak továbbértelmezésében. Az első ok, ami miatt ez a vélemény megkockáztatható, az a konferencián elhangzott előadások döntő többségére jellemző teljes elméleti reflektálatlanság magára a konferencia címére, pontosabban a címben foglalt „megjelenítés” fogalmára. Szinte minden előadás abból indult ki, hogy tudja, mi a megjelenítés, hogy szöveg és valóság viszonya problémamentes, megoldott, lezárt és konvención alapuló. Ez a naiv nézőpont nem vetett számot sem az intencionalitás problematikájával, sem a különféle referencialitás-elméletekkel, sem a reprezentációk eltérő felfogásaival. Éppen ezért ezeket a diszkurzusokat nem is kapcsolhatta a kortárs magyar irodalom alkotásaihoz, nem jöhetett létre termékeny párbeszéd a megjeleníthetőség kérdéskörében. A másik ok, ami miatt egy ilyen éles vélemény megkockáztatható, az a kortárs magyar irodalom ideológiai ballasztokon át vizsgált, kínosan leegyszerűsítő szemlélete. A konferencián elhangzott előadások több mint fele abszolút magától
