Irodalmi Szemle, 2009
2009/3 - KÖSZÖNTJÜK AZ 50 ÉVES HIZSNYAI ZOLTÁNT - Németh Zoltán: Iráslehetőségek, nőknek 82 Gál Sándor: Napló 2006 (1)
íráslehetőségek, nőknek 79 áthúzott vagy aláhúzott szó és sor is megjelenik. A szövegnek ezt a vizuális mozgását az érzelmek végletes hullámzása éppúgy magyarázhatja, mint a női írás formátlan, cseppfolyós, nedves, folyton változó létmódja (legalábbis a francia feministák egy része szerint). A szöveg stilisztikai nedvessége nemcsak vizuálisan érhető tetten, hanem szóhasználatában is: vér keveredik könnyel, hús agyvelövel, bél alkohollal, ürülék az ágy puhaságával. Az egymásba keveredő testek és tárgyak az identitás elbizonytalanításában érdekeltek. Talán ezt érzem a Szűcs Enikő-szöveg egyik legfontosabb tétjének: az identitás elbizonytalanításával fogalmazni meg újra a nőiséget úgy, hogy egyúttal ki is kerülünk belőle. Rendkívül összetett játékról van szó. A Levelek a múltból című szöveg, amely a kötet harmadik írása, s meglehetősen nehezen olvastatja magát, valódi feladat elé állítja az olvasót monológjaival és monotonitásával, viszont: végig fenntartja azt a játékot, hogy tulajdonképpen eldönthetetlen, ki írta ezeket a leveleket, kinek. Vagyis értelmezhetjük olyan levelekként, amelyeket a kötet életrajzi szerzője írt, de értelmezhetjük úgy is, hogy kapott leveleit rendezgeti sorba. Ebbe az eldönthetetlenségbe írja bele magát az is, hogy név nélkül sorjáznak a levelek, az 1. levéltől kezdve a 40., utolsó levélig. Azaz még az sem biztos, hogy ugyanannak a személynek a számára íródtak-e ezek a levelek, illetve ugyanattól a személytől érkezett-e meg a levelek közreadójához. Mindezek az eldönthetetlenségi relációk felnyitják a szöveg monolitikus monologikusságát, s szinte a kétségbeesésbe hajszolják az olvasót. Hiszen sosem lehet tudni, ki a levelek címzettje és ki a feladója, s hogy a bonyolult érzelmi viszonyok, hisztérikus kitörések, érzelmi hullámvölgyek, amelyek megszólalnak benne, férfi vagy nő érzelmei-e, s a megszólított férfi, nő, szerető vagy családtag-e. Jellemző példa erre a testvér, tesó szó gyakori felbukkanása, amely a Levelek a jövőből című írásban is megjelenik. Értelmezhető úgy is, mint amely vér szerinti testvérre utal, de a szoros barátság vagy éppen a szerelmi viszonyt folytatók egymást illető szavaként is felfogható: „Mi történjen, drága testvérem? Mindent adjak föl érted?” (77.) Ráadásul fiktív személyként is felfogható, hiszen az idézet így folytatódik: „Már akkor megtettem, amikor kitaláltalak magamnak.” (77.) Sőt, az én meghasadásaként, önmagát önmaga testvérének felfogó identitáslenyomataként is értelmezhető, sőt puszta szövegként: „A saját belső valóságomat. Valóra váltottad, mikor élni próbáltál. Mikor még nem is ismertük egymást. Mikor még nem tudtam, hogy szavaktól működik. És megteremtettelek. Talán nem is akarom, hogy hús és vér legyél.” (77.) Számomra innét értelmezhető leginkább a kötet címe, amely egy Oscar Wilde-idézetre játszik rá: The Love That Dares To Speak Its Name - a szerelem, amely nem mondja ki a nevét, s tulajdonképpen a homoerotikus tematika és költészet egyik legfontosabb kijelentése felé irányítja a figyelmet. A könyv címét akár úgy is lehetne módosítani, hogy: Nem mondja ki a nemét, mivelhogy a nem prob- lematizálása, a nemi szerepek kijátszása érdekében űzött nyelvjátékokról van itt leginkább szó: „Pedig nem tudhatom, mit akarsz, testvérem. Ha baszni jöttem vol
