Irodalmi Szemle, 2009
2009/3 - KÖSZÖNTJÜK AZ 50 ÉVES HIZSNYAI ZOLTÁNT - Németh Zoltán: Iráslehetőségek, nőknek 82 Gál Sándor: Napló 2006 (1)
80 Németh Zoltán na, már rég lezárt akta lennél, elfelejtettelek volna, mint egy múló ösztönt, amitől tejszínhabos narancsot kívánok savanyú uborkával és sós krumplival.” (72.) Az ironikus kijelentésről megint csak eldönthetetlen, hogy a vérfertőzés képletét írja-e bele a szövegbe, esetleg férfiszere tőjét nevezi testvérének (hiszen a kötet szövegeiben többször megjelenik a kijelentés: „Pasim van.”), vagy a cím értel-mében és annak alapján, hogy a női test és vér kapcsolja egybe a narrátort szerel-mével, szóval, hogy a leszbikus szeretkezés eseményeit követheti-e az olvasó. Sőt, a szöveg egy bizonyos ponton még azzal is eljátszik, hogy a vágy tárgya, a szeretett lény nem más, mint Rebeka, azaz egy kutya, s ez a szodómia lehetőségét is beleírja a szövegbe. Ezt az is erősíti, hogy a szexualitást és az orgazmust átélő test valamiképpen az állathoz, az állati léthez kapcsolódik: „Mellém feküdtél, hányszor, ezerszer és érintésedet semmi sem tudta helyettesíteni, pedig hányszor kerestelek, hányszor nem mondtam ki a neved, sírtam utánad és mentem a szagod után. Mert állat voltál. És én-állat kereste te-állat.” (76.) Szűcs Enikő kötetének írásai a (női) nemiséget problémának, olyan nyitott játéknak fogják fel, amelynek lényegi eleme, a műfaji és erkölcsi határok áthágása, a nemi eldönthetetlenség: „Amióta hiánylények vagyunk, nyüszítünk egymás nemisége után. Te a benned levő nőt keresed bennem, én meg a bennem levő férfit. Nincs igazság, nekünk egy testben kéne megszületni.” (78.) A nemiségbe beleíródó kétség és kettősség a higany jelében értelmeződik számára, s ez is a kötet címére u- tal: „Csípőm köré tekerve egy rongy, rajta megjelent a hermafrodita jel, a higany alkimista jele.” (91.) Vagy másutt: „Nő legyek, férfi legyek, egy androgün állat?” (77.) Kísérletező szövegről van szó, és ezért nagyobbak a kilengései is, kevésbé kontrollája önmagát, cseppfolyós, lágy szövegei (s ez a technika nem áll távol az ún. écriture feminine-től, azaz a már említett francia feministák - Luce Irigaray, Ele- lene Cixous — által kialakított női írástól) a szadista jelenetektől a sírós, szentimentális részletekig terjednek, miközben magukba építik a popkultúra egyes elemeit. Rengeteg az utalás a Nirvana, Madonna vagy a Deep Purple szövegeire, a Bizottságra és a Kispál és a Borzra. Eddigi müveiben a neoavantgárdhoz közel álló művészként reprezentálta önmagát Szűcs Enikő, de egyrészt a szentimentális részletek, másrészt a popkultúra ilyen mértékű beépítése erős distanciát is jelez a neoa- vantgárd irányában - megmarad természetesen a lázadás és a kísérletezés motívuma. Szűcs Enikő a nőiséget néha a legérzékibb formában idézi fel, a klasszikus férfi-nő kapcsolatba legmélyebben ágyazva: „Most már minden sejtem azért sikít, hogy tegyél a magadévá. Az első halál az első behatolás, aztán folyamatosan merülök el, nem élek, nem létezem, csak te vagy, aki betölt, igenis betöltesz avval a naggyal. Ezt akarja bennem az állat. Mert kell, mert belehalok és az eszméletvesztés határán állok. Csak az állat üvölt bennem és élvezek, a legjobb vagy. De mondani sem bírom, mert elér a „fekete fény”.” (72-73.) Vagy egy másik helyen:
