Irodalmi Szemle, 2009
2009/3 - KÖSZÖNTJÜK AZ 50 ÉVES HIZSNYAI ZOLTÁNT - Majercsík Mária: Krúdy és Podolin (tanulmány)
68 Majercsík Mária tek a herceggel. A kolostor valóságos vár volt, ahol akár az egész tartomány elfért volna.25 A kolostorban a papok állandóan a karikaszemü herceggel riasztgatták a növendékeket.26 A visszakerülés után a lassan meginduló építkezés a városban szintén a Lubomirskieknek köszönhető: „megerősítették a megrongált várfalakat, a bástyákat kijavították. Lubomirsky herceg a városnak templomot építtetett, és arcképét megfestették a városháza számára.”- olvassuk a regényben.27 A szepességi városok alapvetően német nyelvűek voltak, de egyre inkább teret engedtek a magyar és a szlovák nyelvnek. A nemzetek és nyelvek együttélése az identitás gyengeségét és elbizonytalanodását okozhatja, viszont fel is fokozhatja a nemzeti elkötelezettségét, amely sokszor őrzi még a hagyományos hungarus-öntudatot. Krúdy sokszor hangsúlyozza a szepességiek szabadság- és hazaszeretetét.28 A podoliniak számkivetettségük alatt is ragaszkodtak a magyar hagyományokhoz. „Az ódon városházán az egymás után következő polgármesterek féltő gonddal őrizték a város régi, magyar világbeli pecsétjét, törvénykönyveit. Nagy-Magyarországot sohasem felejtették el teljesen, és fájó szívvel gondoltak a messzi hazára, mint számüzöttek gondolnak otthonukra. A gazdagabb patríciusok Magyarországba küldték fiaikat iskolába, és a régi krónikák akárhány polgármesterről tudnak, az iskolai tanulmányokat mind a debreceni kollégiumban nyeldeste”- olvashatjuk a regényben.29 Krúdy hiteles képet fest történeteiben a szepességi szlovákokról is: szokásaikról, babonáikról, urakhoz való viszonyukról. A szlovákok az 1910-es népszámlálás szerint 56 % -át tették ki a lakosságnak. Jobbára megőrizték tisztaságukat, kevéssé keveredtek, és nyelvükhöz, szokásaikhoz szívósan ragaszkodnak. Foglalkozásaik őstermelés, pásztorkodás, fafüvarozás, télen favágás.30 Krúdy műveiben a cselédség általában szlovák nemzetiségű, és vidékről kerültek a városba. A nehéz munka, az unalom-e az oka, nem tudni, de a hegyvidékek lakói, így a szepességi szlovákok is, módfelett szerették az italozást. „A tótocskák, akik különben se nagy ellenségei az alkoholnak, Kavaczky György, regénybeli várúr idejében mértéktelenül élvezték a szeszt. Ha a várban szólott a rezesbanda - márpedig az mindig szólott -, boldog, boldogtalan ihatott az udvaron csapra vert hordóból.”3lEgy-egy üveg pálinka után aztán megmutatták erejüket is, természetesen asszonyaikon. „Veszelka János fenyőfa-fuvarozás közben pálinkával leitta magát, és részegségében megverte feleségét.” A szlovákok kedvelt étele a krumpli volt. A szepesi krumpli a világ legjobb burgonyája. Bárhová szakad el a szepesi ember, ősz végén felsóhajt: sült krumplit kér. És saját krumplijára gondol ilyenkor, amelyik finom, mint a nullás liszt.32 Olyannyira szerették burgonyájukat, hogy krumplicskának becézgették és imádkoztak érte. Krumplicskaszeretetükről számos anekdota született, amelyek közül számosat valószínűleg Krúdy maga is ismert. „Úgy esett a hó, mint ahogy csak a Kárpátok között szokott: bőségesen, mintha a legnagyobb hegyet is el akarná borítani, mintha a tótocskák itt egyébért se imádkoznának az egekhez, mint hóért, minél több hóért. Pedig imádkoztak ők egyébért is, teszem azt krumplicskáért. Az volna aztán a furcsa, ha az Úristen meghallgatná a tótok imáját, és hópelyhek helyett
