Irodalmi Szemle, 2009
2009/3 - KÖSZÖNTJÜK AZ 50 ÉVES HIZSNYAI ZOLTÁNT - Majercsík Mária: Krúdy és Podolin (tanulmány)
Krúdy és Podolin 69 krumplit eresztene a földre. Megtehetné, könnyen megtehetné. Csak egyszer paj- kosságból kioldaná valamelyik kis angyal odafenn az égi éléskamrában annak a zsáknak a száját, amelyikben a krumplit tartják. Be nagy zsák krumpli lehet ott!”33 „A tót szerény, vallásos, dolgos és igénytelen, de viszont lassú gondolkodású, babonás” - írja a szlovákokról Bruckner Győző.34 Babonás a hegyvidéki szlovákság, a szepességi szlovákság is. Erről a regény is beszámol. A kísértettől „eleinte rettegtek, minden másvilági lénytől, de később csaknem megbarátkoztak vele.”35 Riminszky a kísértetről és a szlovákok félelméről így vélekedett: „A tótok képzelődnek. A tótoknak mindig kell valami, hogy foglalkoztassa fantáziájukat, mert igen fantaszta, álmodozó a szláv nép. Egyszer a szentek járnak közöttük emberi alakban, másszor a halottak jönnek vissza.” Megjelenik a regényben a híres erdei szellem, a Jarinkó is, akinek köhintése a hagyomány szerint egy-egy tót ember halálát okozza, de fél a szepességi tót ember a tejszemű embertől, Jánošíktól is, a „vásárok fosztogatójától”. Zsidókkal is találkozhatunk a regényben. Kohn Móric, az öreg házaló zsidó, aki a nizsderi várba levelezett a Jóistennel, vagy a toporci határcsárda jámbor zsidója, aki „a nyavalyás hegyháton csak úgy tudott megmaradni, hogy mind a tíz körmével a rögökbe kapaszkodott. Különben rég elfújta volna valami szél a hegyről - vagy pedig elüldözte volna a nyomorúság.”36 A 18. századig a szepességi városok nem engedték falaikon belülre a zsidókat, a bányavárosok csak hét mérföldnyi távolságra engedték őket letelepedni.37 Podolin mellett az Szepesség számos apró települése megjelenik a regényben: Topore, Príhoda Anna szülőfaluja, Lubló (Stará Ľubovňa), Lőcse (Levoča), Késmárk (Kežmarok), Lipovnica kolostorával, Cservenka, Primoka, Vizsonya csárdáival, fogadóival, Kranyoka rezesbandájával, Gyuvoda, Razsonykó és természetesen a nizsderi vár. Az utóbbi nyolc település ma már nem létezik. „Nizsder vára a középkorból maradt ránk. A Dunajec völgyében, sötét hegyek között áll” - írja Krúdy. „Nem valami nagy, csak amolyan sasfészek, amilyennek a cseh rablók valaha megrakták a felső-magyarországi hegycsúcsokat. Bástyái, tornyai nemigen voltak, de voltak kemény sziklából épített falai. Lipót király alatt született törvény értelmében le kellett rombolni a várakat, hogy a kurucoknak ne legyen búvóhelyük. A bűnös váraknak el kellett tűnniük az ország mappájáról, és a középkori lovagvárak, nagy nemzetségek sasfészkei a hegytetőkön egymás után omoltak romba. Nizsder várát a régi krónikák szerint csak azért nem rombolták le, mert nem tudták eldönteni, magyar vagy lengyel területhez tartozik-e. A történet ideje alatt még állnak a vár falai, de már megviselte az idő, a falak nagy része már összeomlott, a tornyokat elhordta a vihar.” Nizsder várát mára elpusztította az idő, emléke azonban ott él számos mesében, legendában, irodalmi alkotásban. Krúdy vonzódásának a Szepességhez életrajzi háttere van, de az író kapcsolódik a magyar irodalmi hagyományokhoz is, mindenekelőtt Jókai és Mikszáth Felvidék-képéhez. Mikszáth Felső-Magyarország képét A podolini kísérteiben
