Irodalmi Szemle, 2009
2009/3 - KÖSZÖNTJÜK AZ 50 ÉVES HIZSNYAI ZOLTÁNT - Majercsík Mária: Krúdy és Podolin (tanulmány)
Krúdy és Podolin 65 kísértetnek is. Maga a regény Wart Erzsébet, Kavaczky György, Pogrányi Sámuel, ifj. Riminszky Kázmér és Prihoda Anna szövevényes történetén keresztül ad bepillantást a Szepesség, Podolin és népe életébe. Podolin városa a Poprád-Felkáról kiinduló Poprád-völgy végső állomása. Említésre méltó régi vára és kegyesrendi algimnáziuma. Podolin város és vidéke lakói kitűnő asztalneműket szőnek, Podolinban van egy szövőgyár is 30 szövőszékkel - olvassuk az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben című sorozat Felső-Magyarországról szóló kötetében. Podolin erődített város, mely Nagyőr és Lubló vára között fekszik. A regény bevezetőjéből megtudjuk, hogy Podolin városa (szlovák neve Podolinec, német neve Pudlein) a Kárpátok alatt, közel a határszélhez, mély völgyben fekszik, s a Poprád ott folyik el a bástyák alatt. A város történelme a középkorig nyúlik vissza. A történeti tények alapján valószínűleg a tatárok pusztítása, tehát 1241 előtt keletkezett, egy időben a többi szepesi szász várossal, II. Géza uralkodása után. 1343-ban lesz szabad királyi város.5 Wéber Samu Podolin város története című műve szerint azonban csak 1412-ben kapja meg a szabad királyi város címet.6 A tatárok betörése idején Boleszláv, Krakkó hercege - IV. Béla Kunigunda, vagyis a szentté avatott Kinga lányának férje - uralta Podolint. A regényből értesülünk arról is, hogy „a derék Zsigmond király zálogba vetette Podolint tizenkét másik várossal együtt, és hosszú száz esztendőkig el volt szakítva a hazától a kis középkori város. Az ivó sötét falain százesztendős felírások hirdetik, hogy valamikor lengyel urak mulatoztak benne, és lengyel kapitányok parancsoltak a népességnek. ... A száz esztendők múltak, és a szegény podoliniak már azt hitték, hogy a haza soha többé nem váltja őket vissza a zálogból. Míg egyszer Mária Teréziának sok birodalmi tervei, ábrándjai közepette eszébe jutottak a szegény szepességi városok. Akkor már nagyon régen sínylődtek a szepesi városok idegen zálogban. A nagy királynő egy szekér aranyat küldött a lengyel királynak a városok váltságdíja fejében, és a városok, közöttük Podolin is újra a magyar haza tartozékai lettek.. ..”7 Történelmi tény, hogy 1412. november 8-án Luxemburg Zsigmond 13 szepesi várost elzálogosított a sógorának, a lengyel királynak, II. Ulászlónak, hogy a dalmát városok visszaszerzéséért a Velencével folytatott háború költségeit fedezze. A regény szerint Podolin 12 másik város mellett került lengyel fennhatóság alá. Az elzálogosított városok száma valójában 16 volt: 13 szepesi város Poprád (Poprad), Felka (Veľká), Mateóc (Matejovce), Szepesszombat (Spišská Sobota), Nagyőr (Strážky), Szepesolaszi (Spišské Vlachy), Szepesváralja (Spišské Podhradie), Igló (Spišská Nová Ves), Szepesbéla (Spišská Belá), Ménhárd (Vrbov), Leibic (Ľubica), Duránd (Tvarožná), Ruszkin (Ruskinovce) és három szláv község Olubló (Stará Ľubovňa), Podolin (Podolinec) és Gnézda (Hniezdne) került Lengyelországhoz.8 S az is való igaz, hogy az elzálogosított városok csak 360 évvel később, 1772. november 5-én, Mária Terézia uralma alatt, Lengyelország első felosztásával kerültek vissza a magyar koronához. A királynő az 1774-ben kiadott kiváltság
