Irodalmi Szemle, 2009
2009/2 - KÖNYRŐL KÖNYVRE - Szalay Zoltán: A krónikás skizofréniája Poór József Etűdök és a Kesergő c. kötetéről
KÖNYVRŐL KÖNYVRE 67 tengerhez, a tengerészeihez (ezen belül is legfőképp a vitorlázáshoz), az egész köteten ugyanaz a tengerészszenvedély érezhető. Nem állítható, hogy a szerző különösebben „feszengene” a szárazföldi témáknál, az elbeszélések nyelve ugyanis a többi ciklus szövegében is gördülékeny. A leggyengébbnek az utolsó, mesében című ciklust nevezhetjük, ennek szövegei gyakran giccsbe füló bölcselkedésre épülnek, a hagyományos mesenyelv pedig nincs eredeti módon újragondolva. Épp a, fogalmak hódító forradalma” (112.), amit a kötetzáró vers emleget, marad el a gyengébb szövegekben. Az Előszó helöttbm működőképesen alkalmazott nyelvjárásosság pedig azt bizonyítja, hogy mégiscsak a mátyusföldi krónikáslét áll a legjobban a szerzőnek, és ebben a formában képes igazán hiteles nyelvalkotásra. Az Etűdök és a Kesergő szövegeinek „skizofréniája” mögött tehát tulajdonképpen a hagyományápolás és a formaújító lázadás ellentéte áll, s a szerző a két szemlélet, a két módszer ötvözésével igyekszik maradandót alkotni. Amikor ez valóban sikerül neki, s elkerüli a giccs és a szájbarágásosság Szkülláit és Kharüb- diszeit, sajátos és a maga nemében egyedülálló nyelvi világot hoz létre, a regionális és a nagyvilági elemek vegyítésével (ám mindvégig az előbbiek túlsúlyával). Mindez pedig egy mindenre kiterjedő humanizmusnak rendelődik alá, ami tulajdonképpen a szövegek legfőbb mozgatórugója. így jutunk tehát vissza a bevezető megjegyzéshez, mely a szövegeknek a valósághoz fűződő szoros kapcsolatát vázolja: Poór József kissé régimódi, mégis eleven, tolsztoji szellemből táplálkozó humanizmusa az, ami igazán meghatározza a kötet lényegét. (Lilium Aurum, Dunaszerdahely, 2007. 116 oldal) Szalay Zoltán Megbontás
