Irodalmi Szemle, 2009
2009/2 - KÖNYRŐL KÖNYVRE - Szalay Zoltán: A krónikás skizofréniája Poór József Etűdök és a Kesergő c. kötetéről
66 KÖNYVRŐL KÖNYVRE donképpen tudathasadásossá teszi. A legtöbb prózai írás főszereplője egy „mátyus- foldi”, aki valahogy a tengerre kerül, hogy küzdjön az állandó lelkiismeret-furdalás ellen, ami „minden eddig be nem járt dűlőútért, minden elmidasztott ölelésért” (81.) gyötri. A mindenkori kalandvágyó „mátyusfóldit” azonban aligha érthetjük meg az Előszó belőtt című szöveg alapos vizsgálata nélkül. Az Előszó belőtt alighanem a kötet legfigyelemreméltóbb, legizgalmasabb írása, egy teljes egészében mátyusföldi, Szene környéki nyelvjárásban íródott krónikaszerü szöveg, falukrónika, családkrónika, egy kiveszőben lévő, vagy legalábbis „tejjes értékvátás”-on éppen áteső nép krónikája. Az elbeszélő/krónikás naivan csengő hangja kézzelfogható közelségbe hozza egy mátyusföldi község, Rété, a Poór család utolsó férfitagja szülőfalujának történetét, a Poór család évszázadokra visszanyúló emlékezetén keresztül. A szöveg egy egészen specifikus nyelvet hoz működésbe, amely bájosan, olykor gyermetegnek tűnő módon mesél egy titokzatos történetet a Poór család legidősebb férfitagjáról, a valódi mondanivalót állandóan megkerülni igyekvő mondatkezdések („nem minha azon személyök valamöllikének a szemszögibü köllenne szót ejtenöm Rété fávárú, akik...”; „nem minha ezön múna...” stb.) provokatív hatása pedig csak fokozza a titokzatosságot. A nyelvjárásos szöveg lassú olvasásra kényszerít, valószínűleg még azokat is, akiknek pedig nem idegen az illető nyelvjárás. Egy gazdag múltú család izgalmas története elevenedik meg igazán autentikus módon, a régió, a számos változáson átesett, s eredetiségét lassan végleg elvesztő társadalmi környezet rajzába ágyazva, egy sajátos, a maga nemében ugyancsak erőteljes és érvényes szövegvilágot létrehozva, amely - határozottan szerényebb jellege ellenére is - a nagyszabású Ester- házy-opust, a Harmonia Caelestist idézheti fel az olvasóban. Sajnálatos, hogy az Előszó helöttben számos helyen következetlenül alkalmazzák a nyelvjárásosságot: a nyolcadik oldalon olvasható „Nagy Rendöző”-ből a tizennegyedik oldalra „Nagy Rendező” lesz, hogy csak egy példát említsünk. Kevéssé érthető, hogy a nyelvjárás sajátosságának aligha mondható hasonulások is fonetikusan leirva szerepelnek a szövegben, pl. jokszabály, vilákháború, etyház stb. Ugyancsak sajnálatos, hogy a kötet két nyelvjárási elemeket tartalmazó szövegében, az Előszó helöttben és a Segélyvonalban következetlenül kerülnek alkalmazásra a nyelvjárási szabályok, például az előbbiben használt a betűt az utóbbiban ä váltja fel. (A nyilvánvalóan szerkesztői-kiadói gondatlanságból adódó következetlenségek netovábbja, hogy a kötet címében a borítón először nagy kezdőbetűvel szerepel a „Kesergő”, a gerincen azonban kicsivel.) Kijelenthető azonban, hogy a két nyelvjárásos szöveg közül határozottan az Előszó helöttben, a Poór család és Rété község sajátos krónikájában igazán hiteles és megalapozott a nyelvjárásosság. A többi novellában mintha a szerző alteregói jelennének meg: Fregattá úr, Ember Péter, N. J. mind hasonló problémákkal küzdő, nyughatatlan lelkek, akik számára a tér állandóan túl szűkös, változásra, mozgásra van szükségük. Bár igazából csak a második, a vízközeiben című ciklus novellái kötődnek szorosan a
