Irodalmi Szemle, 2009
2009/12 - TANULMÁNY - Filep Tamás Gusztáv: Sárosi Árpád kassai rendőrkapitány irodalmi munkássága
X4 TANULMÁNY FILEP TAMÁS GUSZTÁV r Sárosi Arpád kassai rendőrkapitány irodalmi munkássága' Gyanítom, hogy a konferencia előadásai között az enyém az, amelynek kakukktojásjellege lehet: egy alkotóról lesz benne szó, akinek életműve majdnem egészében a szépirodalom körébe tartozik - bár, mint látható lesz, van egy vékony ága, amely vitathatatlanul szakirodalom. Ráadásul nem egy ismeretlen zsenit fogunk megismerni. Sárosi Árpád munkásságának jelentős része ugyanis jó esetben a tisztes középszert képviseli. Mégis, illetve részben éppen ezért is, tartalmaz tanulságokat e rövid pályakép. Költőnk két szinten is tökéletesen beágyazódott egy nagymúltú, s magyar viszonyok között jelentős szerepet betöltő város életébe, részben mint közpályán dolgozó felelős tisztviselő, részben mint a helyi kulturális megmozdulások egyik kulcsembere. Mára tökéletesen elfelejtették, még szűkebb pátriájában is; a csehszlovákiai magyar irodalomtörténet-írás legfeljebb a nevét tartja számon, névsorokban szerepel olykor-olykor - ezt viszont nem kell óhatatlanul hálátlanságként fölfognunk. Magam is leírtam már a nevét, köteteivel azonban csak most foglalkoztam. Sárosi Árpád költészete részben azokban az évtizedekben épült föl, amikor a magyar líra Ady Endre vezette-irányította forradalma lezajlott, s ebben a küzdelemben Sárosi, kifejezőeszközeit, nyelvezetét tekintve a- zok közé tartozott, akik végül „a túlsó parton” maradtak - legalábbis ezt az összképet nyújtja több mint négy évtizeden át müveit költészete -, bár személyében kapcsolódott azokhoz, akik a modernebb eszköztárat alkalmazták, sőt nem zárkózott el az új szemlélet és nyelvezet elől sem. Ezt egyik verse kapcsán megtapasztaljuk majd. Most lássuk az életrajzot, illetve ami abból forrásainkból - kézikönyvekből, lexikonokból, illetve az egyik legfontosabb kútfőnkként használt nekrológból - megállapítható. Három-négy lexikon is ellentmondásos, legalábbis nem egyértelmű adatokat tartalmaz arról, hogy milyen pozíciót töltött be a kassai rendőrségnél; az egyik szerint például a rendőrfogalmazóságot hagyta ott az újságírásért, a másik csak mint tiszteletbeli rendőrkapitányról szól róla. Az általában mindig a legpontosabbnak bizonyuló forrás (s a szóba jöhető lexikonok közül a legrégebbi) szerzője, Szinnyei József a Magyar írók élete és munkáiban? a vonatkozó kötet megjelenési éve okán nem adhat meg 1908-nál későbbi adatokat. Viszont azért is megbízható, mert egyik feltüntetett forrása éppen a költő-rendőrkapitány önéletrajzi adatsora volt. Az életrajzot most röviden Szinnyei, illetve a Prágai Magyar Hírlap megnevezetlen kassai munkatársának (formailag a lap kassai szerkesztőségének) telefonjelentése alapján foglalom össze - utóbbi 1930. április 18-án, Sárosi halála napján adta jelentését lapjának, s az a két nappal későbbi, a húsvét vasárnapi számban jelent meg.3 Zárójelben: Sárosi egyik versében az áll, hogy édes
