Irodalmi Szemle, 2009
2009/12 - TANULMÁNY - Filep Tamás Gusztáv: Sárosi Árpád kassai rendőrkapitány irodalmi munkássága
Sárosi Árpád kassai rendőrkapitány irodalmi munkássága 85 apja pünkösdkor halt meg. Ő maga nagypénteken. Az idézett nekrológ előrejelzése szerint éppen húsvét vasárnapján temették. Talán legjobb versciklusának tárgya pedig az evangélium üzenete, több darabjában is Jézus életének utolsó néhány napjából vett motívumokkal. Az persze valószínű, hogy ezeket a verseket a posztumusz kötet összeállítója, Sziklay Ferenc rendezte a Getsemantól az életig című ciklusba.4 Visszatérve az adatokra: a két utalt, egymást kiegészítő forrás lényegében eloszlatja azt a homályt, amellyel a bevezetőmben ijesztgettem önöket. Ezek szerint Sárosi Árpád 1864. június 16-án született Kassán, iskolába szülővárosában és Iglón járt, majd a kassai jogakadémián tanult. Ez utóbbit a nekrológ tudatja velünk, érthetőbbé téve Szinnyei következő mondatát, illetve a benne szereplő életrajzi adatot: „1888-ban Kassán a városi rendőrségnél nyert alkalmazást; jelenleg ugyanott rendőrfogalmazó.” Gondolom, a jogban való jártasság volt az előfeltétele e poszt betöltésének, s az sem lehetett hátrány, hogy ezt éppen szülővárosa jogakadémiáján sajátította el. Csak Szinnyei említi, hogy Sárosit eredetileg Saritsáknak hívták; nevét 1885-ben változtatta meg. E szócikkben az is olvasható róla, hogy választmányi tagja volt a Kassai írók és Hírlapírók Otthonának és a Kassai Irodalmi Társaságnak, „belmunkatársa” az Abaúj- Kassai Közlönynek, s éveken át (1892-1896) kassai levelezője a Pesti Naplónak (ez volt korábban Kemény Zsigmond lapja). Tárcákat, elbeszéléseket és verseket a vidéki orgánumok mellett (kassai lapokat a PMH-nekrológ sorol föl) a Képes Családi Lapokban, a Budapesti Hírlapban, a Vasárnapi Újságban, a Magyar Szemlében, a Divat-Szalonban, a Magyar Nők Lapjában, a Fővárosi Lapokban, az Irodalmi Kertben, a Függetlenségben, az Ország-Világban publikált. Munkatársa volt a korszak jeles élclapjainak, a Jókai által megindított Üstökösnek és a Bolond Istóknak is. A felsoroltak között ott van tehát több országos hatású vezető napilap és kulturális-irodalmi folyóirat, nem egy közülük egyértelműen ellenzéki volt. Érthető, hogy Szinnyei is, mások is elsősorban a költő iránt érdeklődtek, az erre utaló adatokat igyekeztek fölkutatni és csoportosítani. Ám ezzel párhuzamosan ott van a személyes élet, amelyet Sárosi, mundérban vagy öltönyben, nem tudom,5 de tény, hogy rendőrként töltött el. A nekrológ ebben is eligazít. A Prágai Magyar Hírlap kassai szerkesztőségének 1930. április 18-i telcfonjelentése így kezdődik: „Sárosi Árpád, Kassa város nyugalmazott tb. rendőrkapitánya, a kiváló költő, ma hajnalban hosszas szenvedés után elhunyt.” E cikk szerint jogakadémiai hallgatóként kezdte az újságíróságot, de párhuzamosan „tekintélyes szerepet” játszott a város közéletében, s pontosan meg nem határozott időpontban Kassa rendőrkapitánya lett. Valószínűleg az első világháború éveiben - a cikk úgy fogalmaz, hogy „az államfordulat előtti években” kapta meg a tb. rendőrfőka- pitányi címet. Nyilván a csehek bevonulása után sem váltották le, ugyanis utóbb ő szervezte meg a kassai államrcndőrséget - azelőtt városi rendőrség volt ott is -, ezután került a városházára, mint városi aljegyző. Majdnem haláláig aktív maradt.... Figyelemre méltó az elhunyt rövid jellemzése: „Kellemes, rokonszenves egyénisége rengeteg barátot szerzett neki, és mint újságíró és közigazgatási tisztviselő mindig a költő lelkén igyekezett embertársai bajait szeretettel megérteni, és ezért óriási népszerűségnek és közszeretetnek örvendett.” Ezt támasztja alá, hogy a város saját halottjának tekintette.