Irodalmi Szemle, 2009
2009/2 - Csehy Zoltán: „Minek zene minek fog minek oboa” (Vázlatos eszmefuttatás Cselényi László költészetének zenei értelmezhetőségéről)
16 Csehy Zoltán táltság, az anomália törvényszerűen a helyénvaló, az egész, a normális viszonylatában határozza meg önmagát, s így egy feloldhatatlan, egymást oda-vissza értelmező dichotómia része lesz. Amit a nyelv önmagával tesz, azt csak a „szótárbilincshez” viszonyítva teheti. A dodekafónia „merevségének” feloldása a zenei hang szinte valamennyi tulajdonságának függetlenedésében és a sorozatok csúsztatott indításának lehetőségeiben öltött testet, illetve a sajátos permutációk létrehozásában, mely egyenesen megnyitotta az utat az aleatória számára, mely a fent emlegetett paraméterek egyikét vagy csoportjait nyitva hagyja az előadó számára, illetőleg a tételek, egységek sorrendisége is tetszőleges. Cselényi folyton változó, alakuló nyitott művének egyik lényegi vonásává kezd válni (ha jól látom) az „ellenőrzött” aleatóriából való fokozatos átmenet a véletlen abszolútumába, a tökéletes szabadság cage-i univerzumába. A dodekafóniára tett utalás direkt, explicit módon is megjelenik Cselényinél: „dodeka fon mennyezet varangy fagy” (2/3/3/2), igaz azonnal roncsolt formában, leépítőleg. A „fon” így egy kiterjedt inter- mediális asszociatív mezőre utal: a görög főné, hang szóra, s így a zenei univerzumra, a magyar fon szóra, mely a textust, a szövés-fonást és a szöveget egyaránt megidézheti, s ezáltal képbe kerül a szöveggenerálás irodalmi aspektusa is. A 12-es szám meg amúgy is pregnáns módon van jelen, pl.: „Puskapor-sziget csattog tizenkét” (2/3/3/3) „tizenkét fehér kiterített lábnyom” (4/2) A visszatérés a belső struktúrák szintjén is működik, erre Cselényi további zenei utalásokat is tesz: 1/3/4/1 Rákütem mászik az alagút visszafelé akár a gyorsvo szappan Az emberélet útjának felén de akkor már benne a kiszedett Részeg asztag /lúígerincén a percek csonka posta előre hátra össze Visszafelé épült a Pigalle szögletére kiköpi hiába
