Irodalmi Szemle, 2009
2009/12 - KÉTSZÁZÖTVEN ÉVE SZÜLETETT KAZINCZY FERENC - Posta Ákos István versei (A jelenről, Lehelet vékony emlék, Csüngök a világon..., Malia: Yellow Daffodils hallgatása közben, A magány, Sors, Mintha szerettelek volna egykoron...)
Posta Ákos István versei 63 újra a keserédes melankóliába A magány A magány mindig hirtelen jön rám, Pedig mindig velem van. S tán mindig előjönne, De valamiért megtorpan. Mi tarthatja vissza? Azt nem tudhatom, De minél ritkábban jön, Annál nagyobb fájdalom. Sors jóságos kegyetlen kikerülhetetlen átható végtelen de érinthetetlen közöny és szerelem boldogság félelem ő minden kételyem útitárs mellettem toporog egy helyben Isten az emberben Mintha szerettelek volna egykoron... mintha szerettelek volna egykoron lelkesedtem volna hangodon láthattam magam az arcodon most minden csak kopár hegyorom szélfútta réteken szikkadt fű parlagon mozdulatlanság múlandó alkonyon
/
