Irodalmi Szemle, 2009
2009/12 - KÉTSZÁZÖTVEN ÉVE SZÜLETETT KAZINCZY FERENC - Kozsár Zsuzsanna: Menekülés (2) (Agyban, Liliom a csónakban, Titkok, Lancelot meghökken, Mint egy kutya, Leszámolás, Tiszta tó, A grál, Avalon)
34 Kozsár Zsuzsanna ném jóindulatodba ajánlani fiamat, Galahadot, akit árván, támasz nélkül hagyok itt a földön. Tudom, azt gondolod most, uram, gyengeség, hogy nem maradok életben, hogy feladom a harcot, de kimerített már a magány szakadéka, és az, hogy csak eszköz voltam, mások játékszere. Apám, nem kárhoztatom, arra használta méhemet, hogy felneveljem benne a magzatot, aki majdan a szent Grál lovagja lesz. Nem rovom fel bünéül, hisz én csak egy porszem vagyok, értéktelen morzsa. Azért sem kárhoztatom, hogy megtévesztette Lancelot lovagot, a cél érdekében tette, a gyermek világra jötte minden másnál fontosabb volt. Uram, ne haragudj meg Lancelotra sem, nem ígért ő nekem semmit, nem hitegetett, mindig távol tartotta magát tőlem. Az az egyetlen éjszaka, mikor gyermekünk megfogant, nem az ő bűne volt, varázsitalt kapott, hogy elveszítse a fejét, hogy ne gondolkodjon, csak nemi ösztönének engedelmeskedjen. Lancelot nem tehet semmiről, arról sem, hogy sosem szeretett, arról sem, hogy visszautasított és elkerült később, arról sem, hogy az egyetlen éjszakánk minden csepp gyönyörűsége másnak szólt, nem nekem, az ő elérhetetlen kedvesének szólt minden, őt árasztotta el csókjaival és simogatásaival, nem engem, aki méltatlan vagyok hozzá. Álmai asszonyát ölelte, hiszen bűvöletben volt, mert ő is eszköz volt csak, hogy megszülethessen a szent Grál lovagja. Arról sem tehet senki, uram, hogy nincs már erőm tovább élni egyhangú, örömtelen életemet, az én kudarcom ez, kizárólag az én gyöngeségem, hogy nem tudok hinni már odaadásban, szerelemben, nem tudok hinni már semmiben. Ezért jobb, uram, ha csöndesen elmegyek, nem sír majd utánam senki, hiszen fiamnak nincsenek még emlékei rólam, mások pedig menekülnek az emlékem elől. De én már nem menekülhetek illúziókba és ábrándokba, mert elérkeztem az út végére, farkasszemet nézek a semmivel, nincs tovább. Csak arra kérlek még, uram, testemet, melyet ezzel a levéllel együtt hűséges szolgám juttat el hozzád csónakon, ne tegyétek megjelölt földbe. Engedd útjára, uram, a sajkát, hadd ússzon a tengerig, hadd legyen testem a végtelen vizé, ne legyen sírom, melynél megállnak a kíváncsiskodók, hogy a sorsomon sajnálkozzanak. Felejtsetek el engem, uram, ezt kívánom, és kegyelmedbe ajánlom az én kicsi fiamat, aki sosem volt az enyém, sem az apjáé, csak a feladaté, melyért a világra jött. Felséges uram, Artus király, kísérje az ég áldása lépteidet, és ne gondolj haraggal a te hívedre, Elaine-re, Pelles leányára. Titkok „ Mi vétek nyomja lelkét? ” EGY M: Gondolom, azt remélted, többé nem látsz. A: Nincs nekem olyan szerencsém. Mit akarsz, Morgan húgom? M: Egy kicsit kedvesebb is lehetnél, Artus.
