Irodalmi Szemle, 2009

2009/12 - KÉTSZÁZÖTVEN ÉVE SZÜLETETT KAZINCZY FERENC - Kozsár Zsuzsanna: Menekülés (2) (Agyban, Liliom a csónakban, Titkok, Lancelot meghökken, Mint egy kutya, Leszámolás, Tiszta tó, A grál, Avalon)

Menekülés (2) 33 Pedig Lancelot nem volt tiszta és nem volt erényes, többen suttogtak a kaland­jairól, még a királynővel is meggyanúsították öt, de Elaine ezt már túlzásnak érezte. Aztán megtudta, hogy Camelot úrnőjét Ginevrának hívják, és akkor még job­ban összezavarodott benne minden, hiszen az lehetetlen, hogy Lancelot bűnös vi­szonyt folytasson a király nejével, nyilván ábrándozik csak Ginevráról. Elaine tudta, mennyire erősek az álmok, és ettől csak még jobban szerette Lancelotot, hisz még eb­ben is egyformák. Ha csak egyszer eljönne, térdre vetné magát előtte, úgy kínálná ne­ki fel magát, és nem bánná azt sem, ha Lancelot továbbra is Ginevra nevét suttogná, mikor belé hatol, nem bánna ő már semmit, csak itt lenne végre mellette. De Lancelot nem jött el, és a fiára sem volt kiváncsi, megtagadta. Végül már Merlint hívatták, mert Elaine szinte átlátszóvá vált, csonttá sová- nyodott, és szeme a semmibe meredt. Az öreg mágus azonban csak a vállát vonogatta. Meg tudná hosszabbítani Elaine életét, adhatna neki gyógyító főzeteket, de csak ideig-óráig tartó hatást érne el vele. Elaine nem akar élni, mindegy neki, mi történik vele, ő már útra kész, nincs, ami itt tartsa a földön, nem kötődik semmihez és senkihez.- Összetört a szíve - rázta a fejét Merlin. Tudta azt is, ki okozta Elaine sor­vadását, és fejcsóválva szomorkodott rajta, hogy miért is kellett fondorlattal teljesí­teni a próféciát, ha egy olyan kedves lény pusztul el miatta, mint Elaine. Nem térít­heti őt magához csak Lancelot, ő még visszahúzhatná az örvényből, de nem teszi, nem hiszi az éjszakát, hogy is hihetné, hisz megbabonázták, ő Ginevrát ölelte való­ban, ahogy máskor is, sosem nyúlt még Elaine-hez. Szegény kislány, gondolta Merlin, erősebb nála a szerelme, felemészti, az ő testéből táplálkozik, mert nem kaphat élelmet, reményt máshonnan. Bizony jobb lett volna, ha sosem ismeri meg Lancelotot. Ugyanígy érezte Elaine is. Bárcsak... Bárcsak itt lenne Lancelot, és csókolná őt. Bárcsak ne csókolta volna meg sohasem. Bárcsak ő lehetne Ginevra, és birtokol­hatná Lancelot szerelmét. Bárcsak Lancelot rádöbbenne végre, hogy Elaine része­sítette a gyönyörben, és eljönne hozzá. Bárcsak sose tette volna be a lábát a házuk­ba, bárcsak sose szeretkeztek volna. Elaine elforditotta a fejét, hogy ne is lássa, megint étellel kínálják. Behunyta a szemét, maga fölé képzelte Lancelotot, ahogy a nyelvével gyönyörhöz juttatja őt, és hevesen összerázkódott. Liliom a csónakban ,, Már árva volt, mikor szülte anyja. " Felséges uram, mikor ezt a levelet olvasod, én már nagyon messze leszek mindentől, ami egykoron számomra földi lét volt, földi boldogság, földi szenvedés. Mivel közele­dik már a perc, mikor búcsút mondok mindennek, ami az életet jelentette, szeret­

Next

/
Oldalképek
Tartalom