Irodalmi Szemle, 2009
2009/2 - Csehy Zoltán: „Minek zene minek fog minek oboa” (Vázlatos eszmefuttatás Cselényi László költészetének zenei értelmezhetőségéről)
12 Csehy Zoltán művét a sötétséggel keretezhesse. Az atonális Pli selon pli záró képe a Tombeau (Síremlék) című híres költemény utolsó során alapszik, mely Weöres Sándor magyarításában így hangzik: „te sekély szidott patak, halál”. A mórt, azaz a halál szó zárja le Boulez Mallarmé-biográfiáját, és a sötétség születés előtti éje, valamint a halál éje keretezi. Ez az, amit Cselényi „kétcsövű alagútnak” nevez, illetve „szövet-éj”- nek, ám nála a születés és halál gyakorta egybecsúszik: „magzatelhajtó kéj”. Előttünk kétcsövű alagút magzatelhajtó kéj szövet-éj (...) Dallama elúszott ág szemérme radiátor-körben sár öbölben A sötétség monoton dermesztő hatása az őskáosz mitizálhatóságának kérdéseit hívja elő: honnan jön, és meddig terjed ki a káosz, nem valószínűbb-e, hogy a káosz éppúgy kioltódik, mint a rend, ha a befogadói tekintet elrendezi vagy épp szétzilálja azt? A sötét Cselényinél „csipkeláng-soha”, azaz az ő sötétsége leszámol a lánglelkü vátesz poziciójával, immár nincsenek nagy pillanatok, melyeket a szöveg mintegy leválaszt a valóságszövetről és felragyogtat: csak egyenrangú események vannak, melyekbe a befogadó csempész asszociatív kohéziót. Az értelmezés ugyanis csak valamelyest halad a Cselényi-szöveg által megrajzolt pályán, a folyamatjelleg nem előttről utánra halad, hanem mostról mostra lép. A zenei analógia itt is szükségszerű, zene ugyanis, ahogy Hans Heinrich Eggebrecht írja, „mindent, ami csak van, átemel az időtlenségbe: megszabadít az időtől”.8 1/3/2/3 Érzékei maradéktalan öröme kopása kéje könnyebb Moccanása moccanás ha van szélütem elkábított agy rák-part A „moccanása moccanás ha van” és a „szélütem” ugyanakkor a talált zenére is utal, mely önnön struktúráit a szerzőn kívüli valóságból eredezteti: mint amikor Messiaen Franciaországot járva madárhangokat kottáz le, vagy Cage csillagtérkép alapján szerkeszt zeneművet, vagy mint a Variations II-ben a 11 átlátszó lap véletlen egymásra kerüléséből adódó konstellációk adják ki a zenemüvet. Cselényi művében alapvetőnek érzem azt a dilemmát, mely szervezettség és totális szervezetlenség közt feszül: a kompozíció uralhatóságának kockázata ez, mely felvetheti akár azt a Cage-féle elgondolást is, mely szerint az észlelt vagy irányított véletlen munkája nem mindig hozza létre törvényszerűen a művet. Az idiomatikus anyag egy koncepció része, melynek az eredménye garantálhatatlan: a zárt és a rögzített formák
