Irodalmi Szemle, 2009
2009/12 - KÉTSZÁZÖTVEN ÉVE SZÜLETETT KAZINCZY FERENC - Duba Gyula: Az utolsó nyár (regényrészlet)
22 Duba Gyula elfeledett halottjai nincsenek nyomtalan elmúlásra ítélve, örök álomra kárhoztatva, hanem ott a mélyben rejtélyes és sajátos életet folytatnak. Egymással ismerkednek, hatással van egyik a másikra, néha akár életre is kelnek, időnként feltámadhatnak, kiszabadulnak, mint a börtönben a rabok, amikor jó magaviseletükért eltávozást kapnak, hogy meglátogassák rokonaikat, ilyenkor a képzelet - Emi fantáziája — koldusrongyokba vagy pompás ruhába öltözteti őket és szemléli mozgásukat, ahogy megélednek, megjelennek a jelenben és hadra kelnek a pillanattal, igazukat hangoztatják és jogokat követelnek. Később majd az emlékezés és a képzelet egyezséget, véd- és dacszövetséget kötnek Emiben, komoly érzésekre késztetik és jelentős tettek indítékai lehetnek. Képessé teszik, hogy értékelje sorsát és felnőve szembeszálljon benső kísérteiéivel. Ebben az időben azonban mindennek az elején jár. A változások drámai komolyságát és mélységét, amelyek a Garam mentén történtek, és Gyarmat mindennapi életében is jelen vannak, a határmentiség érzésének is csak a meseszerüségét, a változások ritmusának játékosságát érzi. Milyen érdekesek az idő képei s a vonások, amelyek mozgását kísérik. Nemrégen még a prágai Tatícekről szavalt, majd Horthy Őfőméltóságát köszöntötte, s közben az énekek, az iskolában fújt dalok is változnak. A Kukulienka, kde si bola... után zsoltárszerü méltóságos ének következik: Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarország...! Azelőtt is magyarul tanultak s néha szlovákul daloltak vagy beszélgettek, alig változott valami, s mégis érthető, h- ogy közben nagy dolog történt. Olyan esemény, amely bizonyos tényekben és mondásokban testesül meg, mint például abban, hogy János bácsiék talán már soha nem jöhetnek Gyarmatra, többé nem láthatják egymást, mert a határvadászok nem engednék át őket a határon...! Hasonló félmondat az is, amit egy estén apja, a kocsmából hazajövet mondott. A kocsmában néha ferblit játszottak a fiatal férfiak, kártyán pénzt nyertek vagy veszítettek, apja nem veszített, talán inkább nyert, s amit mondott, az is elégedettséggel töltötte el: - Haragozó Sándor nem adja ki Atyust a csendőröknek! - Tényközlő rövid mondat, kijelentő, bár avatatlan számára rejtélyes is, de Emi érti. Tudja és megkönnyebbül tőle, bár teljesen nincs tisztában a jelentésével, de annyit ért belőle, hogy Atyus megmenekül, nem verik meg a csendőrök, nem kerülhet a kezükbe. Olyan történet ez is, melynek értelme a változásokban gyökerezik. A köztársaságban kezdődött s néhány év után most fejeződik be, érdekes mese a történelemről, Ernő képzeletét ilyenek izgatják. A történelem fogalmát még nem ismeri, az iskolában sem tanulta, de sejtései már vannak róla. A mesékkel összefüggő, olyan részletek utalnak rá, melyek Sípos Zsuzsa nenő jajongó legendáinak a rokonai, vagy akár a hódpatkány jelenléte a Büdösvízben. Csábító képek tehát, varázsos lehetőségek. Atyussal kapcsolatban kalandos világjárást kínálnak, messzi tájakon való bolyongások izgalmát, történeteket, melyeket Érni még nem tud elgondolni, de már sejti, hogy vannak, tud ilyen utazásokról, olvasott róluk. Atyus kalandjai izgalma
