Irodalmi Szemle, 2009
2009/2 - Csehy Zoltán: „Minek zene minek fog minek oboa” (Vázlatos eszmefuttatás Cselényi László költészetének zenei értelmezhetőségéről)
„Minek zene minek fog minek oboa1 11 Vagyis: „csaknem rejtekezőn és szemmel láthatom özvegy kő vetkezi ráncról ráncra a leplét.” (Rába György ford.)7 Cselényinél is megvan áttételesen a Mallarmé-párhuzam ironikus lehetősége, az 1/3/1/3-ban pl. fabulisztikus paródiába ágyazva : „az asszony a tükör előtt tükröm tükröm mondd meg nekem nézegette a ránc sokat ki a legszebb mondd meg nekem sok volt immár szeme körüli a világon mondd meg nekem a ránc visszakacsint az ágy mondd meg nekem mondd meg nekem” A kőmotívum: „Sugárutakról kő (verem be)ázik Lámpással kéne nyomát szétkeresni” (3/1/4/4) Boulez müve gyakorlatilag öt Mallarmé-szöveget használ fel, ám ezek az egyébként maradéktalanul parnasszista alapkarakterű szövegek nála úgy kezdenek el viselkedni, mintha a híres Kockadobásból léptek volna elő. Magyarán: Boulez úgy olvassa Mallarmét, mintha az olvasási folyamat eredendően zenei lenne, s olykor ebbe bele-belerobban egy-egy szövegfoszlány vagy a szoprán hangra bízott nem feltétlen megértési célzatú dallamkaland. A szegről-végről rendezetlen, mégis sorszerüen elrendezett szavak így a Kockadobás fehér lapterébe kívánkoznak. A magyarul Vers-ajándékozás címen ismert korai Mallarmé-verssel (1865) induló öttételes alkotás a szonett első sorát meríti fel a zenei örvénylésből: „Je ť apporté ľ enfant dune nuit ď Idumée!" „Vedd íme gyermekét egy edomita éjnek!” (Rónay György fordítása). A belül zajló olvasási folyamat ölt zenei testet, s maga a szöveg zenei folyammá transzformálódik, melynek azonosítását épp a kiemelés teszi lehetővé. Mintha a vers születésének egzotikus őséjébe kerülnénk bele, és a szülés alagútjának végén az örökkévalóság erejeként létre igéződne a mü maga. Mallarmé számára nyilván egész mást jelent e szakasz, mint Boulez rendszerében: Boulez a biográfia kezdőpontjává avatja a sort, kiszakítva az anyatestböl, s teszi ezt azért is, hogy
