Irodalmi Szemle, 2009
2009/12 - KÉTSZÁZÖTVEN ÉVE SZÜLETETT KAZINCZY FERENC - Fábry Zoltán: Kazinczy elkötelezettségében
Kazinczy elkötelezettségében 7 Lollimat csókolhatom. Még nincs, aki elfogassa Gyanúba vett levelem, Nincs aki tudakoztassa. Ki sziszeg titkon velem. Lányka jer, jer mártsd rózsádat Kelyhem édes nedvibe, Fonjad azt s mell-pántlikádat Hajam barna fürtibe. Ingereld szám szomjúságát S pajkoskodj addig velem, Míg az élet boldogságát Nyílt karod között lelem. FÁBRY ZOLTÁN Kazinczy elkötelezettségében Kazinczy Ferenc és a szlovákiai magyarság találkozása, egyenlítése nem vé- letlenség vagy ötletgyötrődés eredménye. A történelmi Magyarország megszűnte után az új hazákba került magyarság, földje hagyományaiba kapaszkodva keresett támaszt és fogódzót. Az új indulás analógiát kutatva állapodott meg Kazinczy nevénél, aki Batsányi Jánossal együtt innen, Kassáról indította útjára az első magyar irodalmi folyóiratot, a Magyar Museomot, melyet sokan a magyar irodalmi tudat kezdő lökésének tartanak. Nem véletlen, hogy itt, Kassán alakult a Kazinczy Társaság: megvolt az első minta, példa és útcsapás, melyen elindulva folytatni és vállalni lehetett azt, amit Kazinczy megkezdett és jelentett. Előttünk világolt egy férfi Kölcsey-jellemezte „borzasztólag szép pályája”, „az írás megszállottjának” példája, kinek jelszava csak ez lehetett: „Nem merni azt, amit merni kell, gyalázat.” Belekapaszkodtunk egy névbe, műbe, hagyományba, melyet halála után oly hamar feledett nemzete, annyira, hogy Petőfi elkeseredetten kérdezhette: Hiszen mit tett ő a hazáért? Miatta hét esztendeig szívá csak A börtönök dögvészes levegőjét, És csak fél századig Tartá vállán, mint Atlasz az eget, A nemzetiségnek ügyét. Magyar nemzet, most nem volnál magyar,
