Irodalmi Szemle, 2009
2009/12 - KÉTSZÁZÖTVEN ÉVE SZÜLETETT KAZINCZY FERENC - Fábry Zoltán: Kazinczy elkötelezettségében
x Fábry Zoltán Ö akkor volt az, midőn senki sem volt, Midőn magyarnak lenni Szégyen vala. Kazinczy magyarságtudatát, szabadságvágyát, jakobinizmusát börtönévekkel fizette, csak így lehetett fedezete szavának: „Menjünk szabadon... s tiszteljük magunkban és másokban a vélekedés szabadságát”, és Sallustiust idézi: „Én jobbnak tartottam a veszélyes szabadságot a békés szolgaságnál.” Amikor pedig eljött az öldöklő szolgaság - a gyilkosság szabadságának - áldatlan hitleri kora, mi a fegyvertörő Kazinczyt idéztük újra: „Valamit Bécsben látni kell, igyekeztem meglátni, de a fegyverházat... soha nem. Borzad lelkem a gyilkos szerek látásától, még ha védel- mül használtatnak is.” A humánum e nemes pacifizmusa volt egyik ihletőnk. Jelszavunk tájainkon ez időben nem lehetett más, mint az alternatíva: „Kazinczy vagy Hen- lein!” Nem véletlen, hogy a hitlerizmus csehszlovák bujtogatóját épp Kazinczyval szembesítettük: „Változni és változtatni Kazinczy értelmezésében nem jelent mást, mint a sötétség ellen küzdeni, a felvilágosultságnak, a haladásnak, az emberi szolidaritásnak utat tömi. Aki Szlovenszkón Kazinczy helyére Henleint akarja csempészni... az hazugságot szentesít: sötétséget. Heinéin szabadkőműves-utasítása nem más, mint Kazinczy kiátkozása, elfóldelése. Aki ehhez a temetéshez statisztálni tud, az elfeledte küldetését, felelősségét, az elvetélte európai értelmű magyarságát. Kazinczy: élő örökség. Örökségünket mi nem herdálhatjuk el egy tál Henlein-lencséért. Kazinczyt mi meg nem gyalázhatjuk.” (Magyar Nap, 1938. június 5.) Aki a hitlerizmus ellenében mentő, vétózó jelszó lehetett, annak ma éppúgy elkötelezettjei vagyunk, mint tegnap. Az antifasizmus után még nem tettünk pontot. Kazinczy legsajátosabb kisebbségi történelmünk maradandó tartozéka. Kazinczy példaképünk lehetett: embermagyar, emberpolitikai állásfoglalás barbár tekintetnélküliségek ellen. Amikor mi Hitler ellen Goethét mondtunk, azt Kazinczy sugallatára tettük: „Goethével ismerkedjél meg - írja Bölöni Farkas Sándornak -, Goethével és ismét meg ismét Goethével. Az én bálványom mindenben ő... Goethének... vaktában higgy!” Goethének, és nem - Hitlernek! Kazinczy európai volt, oly értelemben, mint a reformkor emberei, akik egy évezredes tespedést és patópálságot akartak és tudtak rövid néhány év alatt felszámolni. Európai volt: az extra Hungáriám non est vita-féle terméketlen köldöknézés ellenlábasa, a nemesi változatlanság rohamozója, aki felszisszent, ha vers címén ez került a szeme elé: Ó, föld! Kánaán! Európa Édene! Természet tárháza! Mindenek mindene! Beléd zárattatni kívánatos fogság. Mert határaidon túl nincs igaz boldogság.
