Irodalmi Szemle, 2009
2009/11 - MARGÓ - Csicsay Alajos: Kádár János, mint irodalmi téma
Kádár János, mint irodalmi téma 91 nagyot lendít az ország szekerén, keressen többet, mint mások, én nem irigylem Rubik Ernő millióit. A szocializmusban nem kell attól tartanunk, hogy a pénz kizsákmányoló vagyonná válik.- Nagyon sok mindent meg kellene valósítanunk, de egyelőre lehetetlen.- Minden kofa okos a piac után - mondja Márta professzor -, igy kellett volna, úgy kellett volna, de az az igazság, hogy Kádárnál többet senki sem tett akkoriban. Márpedig ha valaki egy adott történelmi korban adott feltételek között valamit a legjobban végzett el, azt utólag is illik bajnoknak elismerni.”15 Nemcsak Márta professzor tartozott a kiválasztott értelmiségiek közé. Feitl István írja a Száz rejtély... Kádárállomány cimű fejezetében: „Csak a példa kedvéért, 1971 -ben a következő művészek szerepeltek az országosan kiemelt helyeken: Simon István és Benjámin László költők, Darvas József és Gyurkó László írók, Petrovics Emil zeneszerző és Major Tamás. A központ biztosította az egyháziak jelenlétét is, pontosan hat főt, ami 1980-ban növekedett eggyel az Izraelita Hitközség képviseletének engedélyezése következtében.”16 Ez nemcsak a politikai életre vonatkozott, hanem a kultúráéra is. Bizonyítékul szolgáljon rá ismét a sokat emlegetett Zoltán János könyvéből kiragadott idézet: „Idővel élénkíteni akarták a vacsorák hangulatát azzal, hogy többször vendégként vadásztatott színészeket kértek fel szereplésre, így többek között Hofi Gézát, Benkő Gyulát, Bodrogi Gyulát, Hau- mann Pétert. Bodrogi általában a hölgyekkel - Voith Ági, Hámori Ildikó - valami enyhén malac varietészámmal szerepelt, Haumann Péter irodalmi alkotást adott elő, Bánffy szívesen szavalt egy-két, honszeretetről tanúskodó verset, Körmendi János humoros, huncutkodó verssel vagy karcolattal szerepelt. Egyszer volt csak meghí- va Várkonyi Zoltán, aki egy nem is kétértelmű, közönséges történetet mondott el. A csattanót követően a várt nevetés helyett fagyos csönd ülte meg a termet, mozdulatlan, hideg tekintetek szegeződtek az előadóra. Várkonyit többéves rutinja segítette át csupán műsora folytatásában. Feltehetően a pletykának hitt, és feltételezte, hogy kormánykörökben ez a fajta humor a menő. Hofi nem tagadta meg magát, keményen „pofozott” mindent és mindenkit. Egy alkalommal olyan sikeresen vagdalózott, hogy többen elkomorultak. Hofi befejezte műsorát, abban a pillanatban felpattant Kádár, megkerülte a hatalmas asztalt, Hofihoz lépett, megveregette a hátát és a fülébe sugdosott. Éva rögtön megfejtette Kádár viselkedését: a felhördült elvtársaknak szólt a gesztus, intve őket, hogy vélt vagy valódi sérelmüket el kell viselniük. Meg is kérdeztük Hofi Gézát, megnyug- tatta-e őt Kádár. „Hát igen, olyasmi! - nevetett fel Hofi.”17 Ez a furcsa jelenet akár Csapiár regényébe is beleillene. Nem esett szó még Kádárnak a parasztsághoz való viszonyáról. Sipos Levente Téesz-csalogató címen tömören, ám meggyőzően elemzi a parasztok megváltozott helyzetét a Kádár-éra alatt, (lásd: Száz rejtély a magyar történelemben 198-199. old.) „A mezőgazdaság ügyeiben Kádár legfőbb tanácsadójának Fehér Lajos
